El.

Na de hol, miért, meddig, hogyhogy?

 Tehát röviden Spanyolország legdélebbi részén, egészen pontosan La Linea de la Concepicónban, Gibraltár mellett egyből. Azért, mert ezt terveztük már majdnem 3 éve (ezúton is köszönjük a remek tippet Évikének), és mostanra jött össze, vagyis kapott munkát Miki Gibraltáron. És azért épp ide, mert itt elég meleg van, viszton ez még mindig Európa, angolul beszélnek, angol fizetést adnak, amit a kifejezetten olcsó spanyol oldalon költünk el, mert édes az eper meg a paradicsom januárban is, és mert ha kinézek a szobám ablakán, pálmafát látok és tengert. Hogy meddig, az egy nagyon jó kérdés. Most 1 évig szinte biztos, aztán pedig addig, amíg jó. Szóval reméljük, minél tovább, eddig ugyanis nagyon bejön, igaz, még csak 3 napja vagyunk itt.

 Hosszabban kifejtve.

01.20-án érkeztünk, az első két napot Gibraltáron töltöttük, Miki munkahelyének a céges apartmanjában, a Fő téren, amit itt Casemate térnek neveznek. Egyébként igen, Miki ugyanazt foga csinálni, amit eddig is, vagyis jávafejlesztő lesz egy régi és ħíres online szerencsejáték cégnél. Vagyis persze nem ugyanazt, amitaz előző munkahelyén, mert ez sokkal izgalmasabb, meg új technológiák, kihívás, haladó gondolkodás, modern és nemzetközi kollégák stbstb ( ha érdekel, a kockarészletekért keresd Micit).

Én mit? Na hát jó lenne a jógát erőltetni egy kicsit, itt ugyanis még nem igazán terjedt el, viszont ahogy hallom, egyre inkább nő az igény az ezobioöko dolgok iránt, sőt, a januári Gibratár Magazinban 5 oldalas cikk jelent meg a vegánságról, hát nem izgalmas? Alig várom, hogy legyen netem, és megnézzem, mi folyik a Vegan Gibraltar facebook csoportban (gondolom semmi, mert itt mindenki iszonyat dagadt és sültkrumplit, steaket zabál kólával, és a lakosság 7%- a cukorbeteg). Na tehát már egyből vannak itt amúgy lehetőségek, hogy hol és hogyan kéne elkezdeni az itteni jógás karrieremet, meg az egyéb ötleteimet, amiket itt simán meg lehet valósítani, dehát még mindig csak 3 napja vagyunk itt, úgyhogy azért adok még pár napot magamnak, na. Amúgy szívesen dolgozom természetesn mást is, a láblerohasztó napi 12 óra vendéglátózáson és a gányoláson kívül. De most az első project a beköltözés és az adminisztráció elintézése, mert ugye nem élet az élet net és itteni telefon (nettel együtt ofc) nélkül.

Na szóval hol hol is lakunk?

Az új lakhelyünk kiválasztásánál a fő szempont az volt, hogy közel legyen Mici munkahelyétől, és hogy jó nagy legyen. Kicsit persze meg kellett alkudjunk, ugyanis la Linea, a spanyol határváros bár nagyon közel van ( a lakásunk 45 perc gyalogtávra van a cégtől, ami bringával gondolom 15 perc, ha nincs sor a határon), nem annyira lélegzetelállító, mint a többi környező település. Kicsit azért be voltam szarva, mert a különb. fórumokon azt olvastam, hogy La Linea konkrétan a Costa Del Sol nyóckere, úgyhogy kerüljük el jó messzire. Nos meg kell mindenkit nyugtassak, ez egy szemenszedett hazugság. Bár valóban láthatóak a burger king előtt szotyit köpködő és bandában táncolgató ciguk, és való igaz, ha épp nem a burger előtt partiznak, akkor a hangulatos (tényleg) színes házaik előtt bandáznak jó hangosan, de a város nagy része viszonylag rendezett, és igen, az is igaz, hogy a környező településekhez képest itt azért nem kapkodja a levegőt az ember a hely szépségétől lenyűgözve, de hát ja, örülne a Teleki tér, ha csak fele ilyen gettó lenne, mint az én szeretett új lakhelyem!!!! Szóval nem, nem nyócker.

Az új lakásunk egy új építésű ház negyedik emeletén található, saját teraszunk sajnos nincs, de ha kinézek az ablakon, akkor látom a tengert, illetve van egy hatalmas közös tetőterasz, amit a spanyol lakók nem használnak, úgyhogy hamarosan mi fogunk ott partizni az új és régi barátainkkal. A lakás amúgy teljesen rendben van, nincs teledobálva nagymamabútorral, ami van, az normális. Van vendégszobánk is, szóval lehet szépen érkezni látogatóba. Mint később kiderült, nagy szerencsénk volt a lakással, pedig azért először sokat filóztunk, hogy mi legyen, ugyanis kivettük az elsőt, amit megnéztünk. Azért tettünk így,mert itt mi voltunk az első érdeklődők, és több helyről tudjuk, hogy jelenleg alig van kiadó lakás a városban, és ami van, az szar, szóval valszeg ha nem mi, akkor a köv. Érdeklődő el is vitte volna a lakást.

Pénteken elkezdtük a beköltözés folyamatát, ami azért kicsit hosszadalmas, ugyanis 110 kg-nyi bőröndünk van, és további 110 kg plusz 1 bicikli február közepén érkezik költöztetővel (nem, bútor nem jön, ezek csak ruhák, pár tárgy, konyhai eszközök, pár kaja). Szóval pénteken az ingatlanosunk elhozott minket, meg pár könnyebb csomagot, majd este a Kriszti kocsijába betettünk két mammutbőröndöt, és még ma estére is lesz majd egy kör. Úgyhogy vasárnapra a költözés (és remélhetőleg) pakolás első része meg is lesz.

Pénteken elmentünk bevásárlótúrára, meglátogattuk a Carefourt, ami a helyi Teso, közben mitadisten pont belefutottunk egy Zarába, ahol mitadisten pont leárazás volt, ráadásul úgy, hogy mitadisten a Zara itt eleve bámulatosan olcsó, szóval mitvoltmittenni, vettünk pár cuccot magunknak nevetségesen kevés pénzért. Na de ezt leszámítva elkezdtük felszerelni a kislakást, plusz vettünk egy biciklit nekem, egyből felvéve a helyi fonalat, igazodva Costa del Sol 2016-os trendjéhez, egy kétréthajtható bringát vettünk, hogy beférjen a majdani kocsink jövőbeli csomagtartójába. Azért ez a menő itt, mert sokan úgy járnak dolgozni, hogy La Lineában, a határon leparkolnak, előkapják a csomagtartójukból a bicót, rápattannak, és áttekernek dolgozni. Ennek több oka is van, ált. kurva hosszú a kocsisor a határon (igen, van határ, ugyanis Gibi nem schengeni övezet), nagy a dugó odaát, és parkolóhely sincs túl sok.