Ismét eltelt pár nap a nyaralásból, igazából mászkálás volt a fő téma, jövünk-megyünk felfedezünk, eszünk-iszunk vásárolunk. Szépen lassan meglesz minden. Megvan a kedvenc bioboltom, voltunk már piacolni, ma indiaiban ettünk, lett kedvenc oliva árusom is.

A speciális táplálkozási szokásaim szemszögéből is kezd minden a helyére kerülni, végre találtam vöröslencsét, édes burgonyát (csak 1,2 euro/kg), tahinit, szejtán port, bio zöldségleves kockát (vagyis löttyöt), egyedül a kókuszolaj szopóka, mert itt egyszerűen sehol sincs, kizárólag a bioboltban, ott meg eszement drága, fél kg 12 euro. De mindegy, mert a többi élelmiszer meg vagy ugyanannyi, vagy picit olcsóbb, mint otthon.

A bioboltban már villantottam is, egészen pontosan a nemlétező spanyoltudásomat (természetesen senki sehol nem beszél 1 kurva szót se angolul onnantól, hogy gibi felől átlépjük a határt. Mintha nem is létezne innen 5 km-re egy mini Anglia), és sikerült összeraknom azt, hogy barna rizslisztet szeretnék. Meg is értették, és megbeszéltük, hogy holnapra hoznak. Asszem egy nyelvzseni vagyok. ( Azt mondtam harina integral de arroz).

A piac olyan, mint bármelyik piac otthon, csak jóval kisebb, meg főként halott és feldarfabolt állatkákat árulnak, és csak kisebb részében találhatók színes, zamatos és élettelteli zöldségek. Na jó, hát ez tényleg így van, egyszerűen nem tudok betelni a kínálattal. A bőség zavarában szenvedek, vagyis nem annyira szenvedek, mert kizárólag epret, narancsot és autentikus banánt und mangót veszek, de ma már szemeztem a málnával és az áfonyával is. És végrevégrevégre egy hely, ahol a téli epernél a spanyol nem egy szitokjelző, hanem a garancia arra, hogy helyi, édes és finom! Ja meg ami jó, hogy itt állítólag a piacon tényleg helyit árulnak, és nem ám az van, mint otthon, hogy Marika néni kimegy a Nagybanira, és azt mondja, a kertjéből van. A zöldségeknél ugyanez a helyzet, minden étkezéskor zöldségorgiát tartunk, de valamit így is mindig lefelejtünk a tányérról. Ja és itt mindig van spárga!!!! Holnap veszek is, hisz azt imádom, és mindig sajnáltam, hogy évente csak 2 hónapunk van egymásra.

A híres spanyol konyhával még mindig nem ismerjük egymást, hisz az esteponai tapasozót leszámítva még mindig nem ettünk helyi étteremben, csak a falafeleseknél, meg ma egy indiaiban. (Mindkettő átment a vizsgán, finomak és olcsók.). Viszont már nagyon érik egy paellázás, ha végre találunk valami jó helyet.

A churrostól már hányunk, vagyis én még sajnos nem, csak a Miki, miután tegnap egy kommunikációs zsákutca következtében kirendeltünk 14 darabot az egyik helyen, amiből 11-et betoltunk ketten. Sajnos nekem ízlik, dehát ugye én mindent szeretek, ami fehérlisztes és cukros, szóval könnyen megvehető vagyok, az egyedüli hátránya az számomra, hogy ezek a kis fánkocskák úsznak az olajban, ami úgy tűnik, természetes, mert a csaj a tegnapi churrosériában konkrétan és leplezetlenül hülyének nézett minket, amikor szalvétával itatgattuk fel egyenként a vödörnyi fánkunkról az olajat.

A helyi ruházati áruházak kínálata is elég tetszetős, pedig még csak ebben a kis jelentéktelen városkában voltam bent pár boltban, de sajnos nem sokban, mert ugye Mici nem vevő az ilyen programra. De hát sajnos a zara meg az egyéb spanyol tucatboltok eszméletlenül olcsók, meg ugye most minden le van árazva, szóval mondjuk ki, igazán nagy önuralomról árulkodik az, hogy eddig csak 4-5 dolgot vettem magamnak, nem?

Azért vannak itt kisebb kellemetlenségek is, hogy ne csak mindig a szánsájn meg hepinesz legyen a téma, hisz azért a bulvár nem csak mindig móka und kacagás. Na szóval ilyenek vannak, hogy:

- Pára és nedvesség.

A központi fűtésen szocializálódott téli szívemnek igen fura, hogy a vendégszobában, nyitott ablaknál száradó ruhák pontosan 48 óra elteltével lettek csak szárazak, de persze úgy, hogy pár alsógyatya berohadt, holott 4 óránként forgattam meg helyezgettem őket, sőt, tegnap még hajszárítózni is nekiálltam dühből. Teljesen bepánikoltam, hogy mégis mi a szar lesz, ha pulóvert meg törölközőt kell majd mosnom. Igy hát ma reggel megkérdeztem az ingatlanosunkat, hogy mégis hogy az istenben mosnak az itt élők, és hát szerencsére erre is megvannak a bevált dél-spanyol praktikák.

Először is, egy kis földrajz. Itt Gibin két darab szelünk van, az egyik a Levente, a másiknak meg már elfelejtettem a nevét. A Leventét – vagy a másikat- szeretjük, mert az a nyugati és az a mosós szél. A másikat nem szeretjük, mert az a keleti (vagy déli?) és akkor nem lehet mosni, mert semmi sem szárad meg, illetve a hajunk is begöndörödik. Igen, ezt tapasztaltam. Ma pl ez a rossz szél fújt, úgyhogy el kellett halasztanom a mosást, a helyi asszonyok javaslatára.

A másik aranytanács, amit kaptam, és amire valljuk be, magamtól is rájöhettem volna, ha kicsit gondolkodom: a tetőteraszon nem véleltenül lóg több méter szárítókötél, és nem véletlenül lógnak rajta ruhák tonnaszám. Bizony, ennek az az oka, hogyha a mosós szél fúj, gyorsan mindenki kimos, feldobálja a tetőteraszra a száradó ruhákat (ilyenkor a terasz alatt lévő lakásunkban is tök jó öblítőillat szálldogál) és pár óra alatt minden száraz. Na. Ennyi. Mostmár moshattok ti is, ha erre jártok, és a megfelelő szél fúj. ( Ez amúgy benne van a helyi napilapban, hogy épp melyik szél fúj, ha fúj FYI).

- Az ügyintézés

Hát erről bizony regényeket tudnék írni már most, azok alapján, amiket meséltek itt nekünk, illetve nyilván szépen lassan gyűlnek a saját tapasztalatok is.

Szóval ahhoz, hogy itt Spanyolországban bármit elintézzünk, jelen esetben legyen kábeles net itthonra, szükségünk van egy olyanra, hogy NIE szám (ezzel tudunk bankszámlát nyitni, az meg a nethez kell). Ez kb adószám vagy személyi igazolvány vagy valami fontos dokumentum. Ennek az elintézése teljesen, totálisan random. Annyi a fix,h be kell menni a rendőrségre, és ők intézik. Van olyan város, ahol csak bemész, kivársz, megkapod. Van olyan, ahol várni kell több hetet, de a az időpontra, de aztán azonnal megvan. Na és itt minálunk az van, hogy ha csak úgy besétálunk, kapunk egy telefonszámot egy kis fecnire írva, amit fel kell hívni, hogy időpontot egyeztessünk. ( Elnézést, ha már itt vagyunk, nem tudnánk most időpontot egyeztetni? Neem, fel kell hívni a számot és ott.) Oké rendben. Kb 20. próbálkozásra fel is vették, ennyit kommunikáltunk: - Hola, do you speak english? - No. - Ok, NIE appointment por favor – ok one minute, februar nineteen. - Ohh, maybe sooner? - sorry no english, only appointment. - aham soooo let me try maybe february first? - no english, appointment february 19 9 AM clock. - aha ok februar one, or two, yes or no? - no english february 19 9 AM – ok gracias

Gyanítom, a sztori február 19-én még nem fog véget érni, pedig nagyon jó lenne, mert a Vodafonenál azt hazudták, hogy 3 nap alatt lesz netünk, ha szerződést kötünk. Szegény Micim még szentül hiszi, hogy február végére lesz netünk, de én szinte biztosan tudom, hogy ez nem fog megtörténni. Úgyhogy csak bátorítgatom, hogy törögesse fel az összes elérhető hálózatot addig is, ha már ennyire érdekli az it security, lássam én is hasznát a dolgonak, nem?

A másik ilyen baszakodás a bankszámlanyitás Gibraltáron. Igen, ezt jól látjátok, kell nyissunk egyet Spanyoloban, a net miatt kizárólag, meg egyet Gibin, mert ugye a fizetéseink oda fognak érkezni. Na de valami megmagyarázhatatlan rejtély miatt az össze gibi bank megtelt, vagy nem is tudom hogy mondjam, ugyanis több hónapos várólista van mindenhol. Igazából még csak elképzelésünk sincs, hogy mi a tök lehet, talán elfogyott a tárhelyük, vagy a havi net limitük, vagy mi az isten a várólista, de ez van. Kriszti több hónapja várólistán van az egyik banknál, pont most mesélte a sztorit. Azt mondták neki, hogy majd hívják, ha lesz hely, hogy időpontot egyeztessenek a számlanyitás miatt, de nyilván nem történt semmi. Havonta bejár, de mindig csak azt mondják neki, hogy legyen türlemes, majd hívják, ha sorra kerül. Ő meg mindig bepróbálkozik azzal, hogy ha már itt van, és úgysincs senki az egész bankban, nem lehetne-e esetleg azonnyomban túlesni a számlanyitási procedúrán, de mindig leintik, hogy ez nem így megy, majd hívják. Na mi ezen kicsit beszartunk, és írtunk a HR-nek, hogy van-e vmi banki kapcsolatuk, és azt mondták, hogy a Gibraltar Nat. Bank jelenleg az egyetlen most, ahol lehet számlát nyitni, a többi waiting listes. Be is mentünk ma, és láss csodát, azt mondták, lehet szlát nyitni, persze nyilvánvalóan nem ma, hanem majd feburár 9-én, az a legkorábbi időpont, de amúgy semmi akadálya. Kérdeztem, hogy ez mindenki számára nyitott leehtőség-e, vagy csak nekünk, mert bedobtam a cég nevét, de mondta, hogy ez midnenkinek. Na, nagy örömmel hívom a Krisztit, hogy találtam bankot, azonnal menjen és intézkedjen, ne veszítsen több pénzt a jurós számlája miatt, jajj hát ez nagyon jó melyik bank az mondjam gyorsan. Na és mit gondoltok melyik? Hát persze, hogy az a bank, ahol ő már 4 hónapja várólistán van, és folyton elküldik, hogy majd hívják. Ha elfogynak a listáról az emberek előle. Jó, mi? Dupla WTF.

- A tavaszi időjárás.

Jójó tudom, kapjam be, mert otthon meg szakad az ónos eső és hideg van, itt meg 16-22 fok, szóval csak kussoljak (meg ugye mert sajnos ötször voltam Inidában is.)

Na de azért kicsit erről is hadd panaszkodjak, hisz nem lennék magyar, ha legalább 3 negatívumot fel nem sorolok, és végeredményben most is épp jégcsap a kezem meg az orrom, szóval a probléma valós.

Tehát ugye az van, hogy pontosan olyan az idő, mint március végén vagy április elején otthon. A lakás ugye még hideg, szóval reggel meg este megy a fűtés, sőt, sokszor egész nap, mert hiába van kint jó idő, még nem melegedtek át a falak. Itt meg nincs fűtés, szóval 2 gatyában, hosszú ujjúban, pulóverben és pokrócban mászkálunk itthon, meg az elengedhetetlen vastag csizma mamuszban (imádom amúgy, hogy a helyi romák az utcára is hordják ezeket a tipikusan otthonra való kötött vastag csizma papucsokat, NAGYON VICCES). Úgy indulunk el minden nap itthonról, hogy hosszú nadrág ( mivel tavasz van, ezért én szigorúan kilógatom a bokámat, és zokinból is elég a titkos, hisz az a divat FYI ), hosszú ujjú, dzseki meg esetleg kardigán, és gyak. egész nap azzal szórakozunk, hogy 1-2 ruhadarabot leveszünk magunról, aztán vissza, majd megint le és megint vissza, és ez így megy tovább. A hőingadozás nem nagy, este sincs hidegebb 13 foknál, így estére szerintem ez jó is lenne, már ha kijárkálnánk este, és nem itthon aludnánk, mint a nyugdíjasok.

Illetve nagyon viccesnek tartom, hogy eddig kivétel nélkül minden nap hidegebb volt Gibraltáron, mint Spanyoloban. Nem hiába, még az időjárás is tudja, hogy Anglia hűvös, borús, esős, Spanyolország meg sunshine és hepinesz. Ha most esetleg nincs előttetek, elmondom, hogy itt olyan távolságról beszélünk, hogy a laksáunktól a határ 20 perc gyalog, onnan pedig további 20 perc a leendő munkahelyünk, ami kb hosszábban Gibi felénél helyezkedik el,

Na szóval várom már, hogy átmelegedjen a lakás, hogy megérkezzen a szállítócég a tavaszi cipőimmel, meg a vastag köntöseimmel. És amúgy most, mire befejeztem a blogírást, elkezdett az eső is szakadni, mintha dézsából öntenék odafentről, először, mióta itt vagyunk. Remélem ezzel most nem a tavalyi “egészfebruárbanmegállásnélkülszakadt” szezon kezdődik!!!!