Szerda van, a dél-spanyol ősz első napja. Az elmúlt napokban minden újság főcímben hozta, hogy vége a nyárnak, ennyi volt, viszlát, a mai Kolombusz Kristóf nap meghozza az őszt, a lehülést és a szakadó esőt az egész félszigetre. Na, ez így is lett, tegnap még gyorsan felvettem a nyári ruhámat, a kedvenc ezüst szandálommal és nyitott ablaknál aludtunk (mármint az ezüst szandált akkorra már levettem). Ma meg már zokniban ülök a lakásban, nézem az esőt, teát iszom és azt hiszem, ha továbbra is nyitott ablaknál akarunk aludni, bele kell húzni egy pokrócot a takaróhuzatba….

Azért azt el kell mondani, hogy mindenhol utálom az őszt és a telet, és soha de soha nem fogom megérteni az őszimádó embertársaimat. Hát mit lehet ezen szeretni? Igen, a gesztenyét. Azt itt is árulnak, és isteni volt a tengerparton sültgesztenyézni a 30 fokban. Jó, meg szeretem a helyi őszi gyümölcsöket is. Ilyenkor érik a mango, meg a chirimoya. Ezeket szeretem. De az ilyen esős, szeles, hűvös fostól sajnos a sírógörcs kerülget, ahogy az elszáradt falevelektől is. Szerenécsre itt csak moderáltan hullatják lombjukat a fák, tök sok az örökzöld, télen is virágban pompázó típus, hála a magasságos égnek.

Na de mindegy is, panaszra azért semmi okunk, mert mióta szeptember közepén visszajöttünk, zajlik az élet ezerrel. ( Fura is, hogy most nincs dolgom ma. Lakás csillog, kaja megfőzve, hűtő tele.)

Szóval elkezdtük a spanyolt, heti kétszer két órában járunk át a szomszéd kisvárosba, a hivatalos, állami spanyol iskolába. Azért jó, mert 70 euró egy egész tanévre, és mert bizonyos időközönként nyelvvizsgákat ad, sőt, ha mind a 6 évet kijárjuk, hivatalos spanyol nyelvtanárok lehetünk. Kb a spanyolul tanuló külföldiek 80%-a ide jár vagy járt. Aki csak járt, az azért nem jár, mert van egy tanár, Ana Mária (nem Anamária!!!), aki egy elviselhetetlen szörnyeteg, és aki az ő csoportjába kerül, az nagy eséllyel 2-3 hónap után otthagyja a kurzust, és olyan messzire szalad, amilyen messzire csak tud. Természetesen, gondolom már sejthető volt, mi is Ana Mária csoportjában vagyunk. Nem, nincs más opció. És hogy mi baj van vele? Ana Mária utálja a külföldieket, utál tanítani, főleg kezdőket, és nagyon hamar felbassza magát azon, ha valaki nem ért valamit. Ana Mária csak spanyolul beszél. És Ana Mária az egész iskolának a vezetője. Ana Mária egy 60 körüli megkeseredett, lefele görbülő szájú nő.

Emígyen néz ki:

Mi pedig úgy döntöttünk, mindezek ellenére kitartóak leszünk, és önfeláldozóak, feláldozzuk magunkat a spanyoltanulás oltárán, és nem tágítunk. Kitartunk. Sőt, tanulunk. Eddig amúgy nagyon büszke vagyok magunkra, tűrjük a megpróbáltatásokat, és mindig ott vagyunk. Azért, hogy jót is írjak, én nagyon élvezem az órákat. (Miki nem.) Na nem Ana Mária miatt, hanem a spanyol nyelv miatt. K. nehéz, mert Ana Mária az első órán elmondta, hogy tilos a teremben bármilyen más nyelven megszólalni, mint spanyol, sőt, még csak lassabban se fog hozzánk beszélni, mert szoknunk kell a tempót. Az első órán csak pislogtunk, és koncentráltunk, mint az állat, most már ok a dolog, a dolgok 80%-át értjük (kivéve amikor elkezdi magyarázni a Kolumbusz nap törénetét. ), plusz hát minden órára tanulok, és igazi stérberként még előre is szoktam dolgozni, hogy ne érjen készületlenül semmi. Meglepő módon, Ana Mária mintha bírna engem. Ennek annyira nem örülök, már korábban is megfigyeltem egy ilyen tendenciát, hogy mintha a pszichopat genyók kedvelnének engem. Attól tartok, valami hasonlóságot vélnek felfedezni bennem meg magukban. :( Na mindegy, én már szótárazok előre, hogy tudjam, hogyan tudom megfelelően leosztani ana máriát, ha kell. Rettenően idegesít, hogy gyerekként kezel minket, holott nyilván felnőttek járnak a kurzusra. Állandan fenyegetőzik, hogy ne röhögcséljünk, meg majd akkor nem fogunk röhögni, ha a szóbeli vizsgán leszünk, és nem fogunk tudni semmit. Múltkor megkérdeztem tőle, hogy ugyan mi baj a röhögéssel. Erre azt montdta, semmi, örül neki, ha vidámak az emberek. (lehet, hogy tudathasadásos?). Már ki is szótáraztam azt, hogy nos somos ninos, avagy, h nem vagyunk gyerekek, alkalom adtán szeretném bedobni neki.

Illetve a Narcosból összeszedtem egy pár komolyabb káromkodást is, ha netán arra kerülne a sor. Első órán kérdezett vmit tőlem, amit nem értettem, és ugye spanyol tudás híján széttártam a karomat, és mosolygova megkérdeztem, hogy hmm? Erre persze -ez a mániája- elkezdett kifigurázni és gúnyolódni, meg idegeskedni. (Folyton ezt csinálja.) Na itt asszem elfért volna egy putta mádre. Aztán mániája, h gecizik. Van egy nagyon aranyos nyugdíjas német néni, aki egy árva szót se tud spanyolul, de tényleg, és angolul se, szóval az sem jelent neki semmi alapot (azért sok szó hasonló, ebből mi is elég jól tudunk gazdálkodni). És hát szegény néni ált nem tudja mi van, nem tudja a helyes válaszokat, ráadásul baromira izgul is, látom, h mindig remeg a keze, meg izzad amikor felszólitja. Ez a kis genyó meg élvezi. Nem segít neki, szivatja ezerrel, meg ha vmi rosszat mond, akkor csak ismételgeti,h nagyon rossz meg hát ez aztán mekkora szar, meg kifigurázgatja…. Szegény meg zavarban van. Hétfőn odamentem hozzá óra után, hogy kicsit dumáljak vele, de sajnos nem tudott angolul, ugyhogy minden némettudásomat összeszedve mondtam neki, h ne stresszeljen, meg Ana Mária egy idióta és le kell szarni. Annyira cuki volt, mondta, h nagyon stresszel igen, de milyen aranyos vagyok, hogy ezt mondom neki. :(

Na ennyit a spanyolról.

Aztán a spanyol miatt kicsit át kellett szerveznem a jógaóráimat is, végre lett 7 órás időpontom. Ami a legjobb, ugyanis akkorra ér át mindenki Gibiről. És hát az van, hogy már 3. hete teltházas a keddi órám. Sőt, általában van várólista is. Nagyon nagyon örülök neki, bár nem szeretek embereket visszautasítani, ugyanakkor nincs több hely, illetve úgy gondolom, 15 főnél többel nem tudok kényelmesen foglalkozni egy órán, szóval nem is szeretném, ha ennél többen lennének. Bár kétségtelenül csábító dolog lenne mégtöbb pénzt keresni, de ebbe nem megyek bele, mert az emberek nagy része nem szereti a tömegjógát, én sem, úgyhogy jó ez így. Sőt. Szuper. Amúgy a többi időpontomon is egyre több az ember, szóval úgy tűnik, októbertől rendszeresen el tudom érni a kitűzött célt, vagyis a viszonylag kevés óraszám melletti heti 300 eurós bevételt. Mint azt már írtam korábban is, magánóráim is vannak, szeretik az emberek az 1-1 órákat, van rá pénzük, és idejük is. (Otthon ezt azért sajnos nem mondhtajuk el az emberekről, és én ebből kiindulva ezzel a lehetőséggel nem is nagyon kalkulátlam).

És mivel erősen hiszek benne, hogy csak úgy lehetek sikeres oktató, ha én magam is nagyon sokat teszek bele, beiratkoztam egy újabb jógaoktató képzésre, ami hamarosan indul is. Marbellán, egy híres-neves stúdióban egy elismert, 25 éves múlttal rendelkező pasi tartja, Javier. Voltam már pár óráján, nagyon jó, már alig várom, h elkezdődjön a kurzs. Havi 1 hétvége, júniusig. És kétnyelvű! Csupa izgalom. Ja, közben szerveződnek dolgok Gibraltáron is, remélem ott is összejön valami óra, sokan szeretnék, h ott is tanítsak, aki ugyanis ott él, az nem nagyon szokott átjönni Spanyoloba.

Hogy a család eszéről is essen szó, Micimről nyilván csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni. Természetesen fantasztikusan teljesít a cégnél, kiharcolta, hogy legyen sok munkája, ugyanis képtelen volt felvenni a láblógatós spanyol munkatempót, és hiába szólt a teamleadjének, h kb az ideje 60%-ában semmittesz, le se szarták. Végül a főfönökkel beszélt, akinek igencsak tetszik a hozzáállása, gyorsan rá is rakta 3 nehéz projectre, amiben szuperül teljeseít, még a főfönök is azt mondja, hogy “that's brillian', meg dicsérgeti mindenhol, pedig ő azért nem ez a fajta. És ráadásul érdekes, új technológiákon dolgozhat, szóval nagyon élvezi, én meg büszke vagyok rá, hogy ilyen okos és sikeres meg lelkes. Mondjuk akkor kicsit húzom a számat, amikor egész szombaton a gép előtt ül és kódol, de tulképp ezt is jól össze tudjuk hangolni, minden hétvégén 1 napot jövünk-megyünk, kirándulunk, mászkálunk, egyet meg itthon döglünk. Vagyis ő. :)

Nyáron amúgy ez az 1 nap mindig strandolással telt. Komoly időt és energiát fektettünk abba, hogy megszeressük a parton döglést. És jelentem: sikerült. Mondjuk nem volt nehéz, tekintve, hogy van egy tengerünk, illetve egy óceánunk is, és kb minden város/falu annyira különböző, mintha másik országban lennének.

Aztán, ami még nagy hír, és direkt a végére hagytam (nem, nem vagyok terhes)

: nov. 1-én költözünk! Bizony! Itthagyjuk a putrit, és kiköltözünk a kertvárosba, egy 5 szobás házba, ahol van hatalmas kert, medence (közös), teraszok, kilátás, meg minden, amit csak el tudtok képzelni. Ezt a témát meghagyom viszont addigra, amikor már tényleg ott is lakunk, és lesznek képeim meg új házas élményeim. Addig viszont jönnek anyuék, kétszer is, gyors egymásutánban, másodjára hozza magával mamát is, jövő héten megyünk hétvégézni Marokkóba, az északi részre, plusz elindul az oktatóképzésem is, illetve közben egy költözést is lezavarunk. Hát mennyi izgalom, beszarás!!!

Most pedig idebiggyesztek egy fotóalbumot, mert tökjól belejöttem a képfeltötlésbe, hát nem csodajó?

Elég sok idő telt el az előző poszt óta, aminek az a magyarázata, hogy nem volt időm vagy kedvem írni.

Ugye mindig időjárásjelentéssel kezdem, legyen így most is hát:

amióta Alexáék elmentek, május második hetében, azóta nem esett az eső és nyár van. Néha nagyon nyár, néha kevésbé. A szél általában fúj. Néha a párás szar szél (amiben télen nem lehet teregetni), néha meg a kellemes, száraz meleg, aka mosós szél. A tenger és óceán is meleg. Néha nagyon, néha kevésbé. Igen, még most is, október elején. Majd elvileg hétévégre jön vmi lehülés féle esővel. Gondolom lehül 20 fokra.

Na de mi is történt a nyáron?

Jött egy csomó csomó kisbarát, akikkel mind fantasztikus napokat töltöttünk együtt. Utazgattunk velük, felfedeztük a környéket, és persze megállás nélkül ettünk ( 4 kg-ot sikerült híznom az elmúlt hónapokban, aminek természetesen kurvára örülök. Janem. )

Ha eddig azt gondoltam, hogy kurva jó hely Andalúzia, akkor azzal nagyon alábecsültem a dolgot. Andalúzia ugyanis iszonyat szép. Azt hiszem, a legszebb hely egész Európában. És ezt nem elfogultan mondom, hanem nagyonis józanul megitélve.

Jöttek anyukáinkék is, velük persze mégnagyobb fokozatra kapcsoltuk a messzeföldön híres “miciék vendéglátnak” üzemmódot, és megpróbáltuk mégjobban lenyűgözni őket. Néha már túlzásokba is estünk, dehát ez van.

Hogy mi a legszebb hely azok közül, ahol jártunk? Na hát azt nem tudom megmondani így hirtelen, de Sevilla biztosan dobogós, Nerja és a kis csudatengerpartja szintén, Ronda is gyönyörű, és hát Tarifa az örök kedvenc…. Na de most amúgy hirtelen felsoroltunk még Mikivel vagy 4 másik helyet, úgyhogy a konklúzió az az, hogy minden egyes hely gyönyörű, ahol eddig jártunk, inkább nem emelünk ki semmit, bár azért azt hozzáteszem, Cordoba és Granada még egyelőre nem került sorra. ( Granada és az Alhambra kb 4 éves korom óta az álmom. )

Aztán persze – szép lakhely ide, mindennapos tengerpart és pálmafefless oda- mivel a vér nem válik vízzé, csak előbújt belőlünk az igazi utazó, szóval párszor repülőre szálltunk vagy kocsiba pattantunk és elhagytuk Andalúziát: voltunk Ibizán 4 napot Vikiékkel. Ibiza szintén – milyen meglepő – csodálatos volt, bár a lakhelyünknél pontosan 1 azaz egy fokkal volt szebb, az öblös csipkézett tengerpartjai miatt. Cserébe viszont iszonyat drága volt. De egyszer azért látni kell.

Júniusban hazaugrottam egy hétvégére, kuzinék esküvőjére, de csak jöttem és mentem kb, gyors családozás, 1 db baráti este és pár vegánhely tesztelés fért csak bele. Ja meg odafele egy fél nap Bologna, ami meglepő módon elég menő hely. Az is lehet, hogy még visszatérünk. :)

Aztán jött az augusztus, és a fesztiválszezon. Idén Ozora kimaradt, viszont nyilván nem nyár a nyár gigapsyfest nélkül, így idén északnyugat fele vettük az irányt, felautóztunk Portiba a Boomra, ahol már 4 éve is voltunk. Szerintem jó volt, Miki szerint egyenesen fantasztikus (én azért ennyire nem voltam elájulva tőle, engem jobban megviseltek a mostoha körülmények, mint őt.). A fesztivál után közvetlenül le is betegedtünk mindketten, a hihetetlen mennyiségű pornak köszönhetően kicsit szétment a tüdőm, így augusztus elejétől múlt hét elejéig köhögtem, mint egy tüdőbajos. Sajnos képtelen voltam kilábalni a betegségből, és ezt még a kurvakibaszott légkondi is tetőzte, vagyis hogy mindenhol, de tényleg mindenhol nyomatják a 16 fokot, ha kell, ha nem. És az én érzékeny tüdőm nagyon nem bírja ezt, főleg, ha akkor jön rám a 16 fok, amikor épp edzek és izzadok. Na szóval a lényeg, hogy mindenki megnyugodhat, már nem köhögök, és remélem jövő nyárig nem is fogok.

Boom után csatlakozott hozzánk Ákos, és legurultunk Portugális legdélebbi részére, Algarvebe, ami arról híres, h iszonyat szép a tengerpartja. Na ez így is van, hatalmas sziklafalak aka grottók magasodnak mindenhol, szinte tengerparti Grand Canyon. Be is fizettünk egy szuperjó kis tengeri kajaktúrára. Elég jó volt, igaz, még soha nem kajakoztunk előtte, sőt, semmiféle evezős sportot nem űztünk, illetve Mici egyszer evezett, amikor a bledi tavon rávettem,h bérlejünk már ki egy csónakot, és együttes erővel evezzünk át a templomos szigetre, csak aztán én elfáradtam 3 perc után, és onnan végig ő evezett 3 órán keresztül. Imádta. Janem. Na ezt viszont mégjobban, vagyis tényleg, kiderült ugyanis, hogy egy született kajakpáros vagyunk, nagyon élveztük a túrát, és egész hamar belejöttünk az ilyen evezőmanőverekbe.

Meg hát a legjobb dolog a helyen ( Lagos a város neve amúgy ) a kajak mellett egyértelűen az volt, hogy minden éttermben volt vegán kaja. Bizony. Nem vega. Vegán. Szejtán, tofu, kistököm, minden, amit csak el tudott képzelni a döglött halakon nevelkedett séf. Persze nyilván a hihetetlen számú angol turista miatt, akik a környéken megfordulnak. Egyik este éppen valami naplementét néztünk, majd Mici kinézett a TA-on vmi közeli helyet, amire azt írták, h van vega opció. Na mondom ez jó is lesz, majd eszem pizzát vagy vmi arrabiáta tésztát. Aztán az étlapot a lapozgatva fogva olyan csoda törént, amit előtte még sose éltem át: külön vegán szekciójuk volt 3, azaz három oldalnyi vegán fogással. Majdnem sírtam örömömben. És ami a slusszpoén: olyan finom volt, hogy csak na. Ja, és mindez olcsóbbért, mint itt mifelénk, ugyanis Porti olcsóbb, mint Spanyolország.

Na szóval Ákossal 1 egész hónapot töltöttünk együtt, neki nagyon hiányoztunk, ő nem érte be 1 héttel…. :)

Jó ez így nem igaz, mert mi közben hazamentünk Mo-ra 9 napra, megejtettük az éves első közös látogatásunkat. És hogy milyen volt? Hát nagyon szuper volt találkozni meg időt tölteni a kis szeretteinkkel, meg kipróbálni a fantasztikus új vegán helyeket ( Vegan love és Great Bisztró azonnal költözhetne is ki ide). Legszívesebben felpakolnám őket illetve ezeket, és kiköltöztetném ide hozzánk. Merthogy ezen kívül nem hiányzik semmi. Nem éreztem kellemesen szívemelengető/szívfacsaró nosztalgiát, hogy Itthon vagyok, meg hogy a Hazám. Sőt, igazából a szokott depresszió vett rajtam automatikusan erőt, ahogy keresztültaxiztunk a reptérről hazafele a hányadék gyorsfolgalmi-köki-nagyváradtér régión, a kevésbé hányadék, netán szeretett helyeket (pl 1. kerület) meg a legnagyobb természetességgel fogadtuk. De őszintén szólva az 5. nap után egyrészről már annyira fáradtak voltunk, mint kb már hónapok óta soha, másrészről meg már elkezdett hiányozni a dél-spanyol meleg és pára, úgyhogy végre úgy értem haza életemben először egy nyaralásról, hogy azt mondhattam: mindenhol jó, de a legjobb otthon. :)

Aztán mi minden törént még a nyáron? Egészen sok emberkét ismertünk meg itt, már itt is egyre többször érezzük azt, hogy több a program, mint az idő. Az órák nyáron is mentek, bár sajnos nem olyan intenzitással, mint ahogy terveztem, vagyis inkább, mint ahogy reméltem. Mert ugye azt tudtam, hogy július-augusztus az eléggé holt szezon, de azért reménykedtem benne, hogy sokan lesznek. Hát nem voltak. Igaz, kevesen se, meg elég sok magánórám is lett idő közben, szóval azért sajnálni nem kell, az biztos.

Közben folyamatosan jártam/járok gyúrni, már amikor itt vagyok persze, ami jól is megy, csak a mértéktelen zabálásnak köszönhetően a zsírom nem alakult át izommá, hanem szépen ott maradt mellette, aminek köszönhetően most úgy nézek ki, mint egy dinnye, de nem baj, mert már lejöttem az édességflessről, és egy moderáltabb diétát nyomok, hogy karácsonyra bikibodym legyen, ne pedig bojler. Jógát is nyomom lelkesen, volt 1 hónap szünet, de most ismét visszatértem a heti 5 gyakorláshoz.

Na most akkor itt befejezem, aztán hamarosan folytatom, és leírom, mit hoz/hozott az őszi/téli szezon. :)

Hoztam pár képet, amit nagyon ügyesen sikerült galériába rendeznem. éljen!

Kedves Kis Otthoniak!

Már olyan régóta élek itt, hogy kezdek hozzászokni pár dologhoz, pl ahhoz, hogy minden szöveges üzenet végén úgy kell elbúcsúzni, hogy XX. Ez valami olyasmit jelent, hogy szia puszi csók üdv. De ezt idegenek is nyomják. Állítólag iróniából, aztán innen szépen átcsorgott a mindennapi életbe. Pont most jelentkezett be vki órára ezzel a kis szófordulattal elköszönve, szóval ez csak innen jutott eszembe.

Aztán kezdem azt is megszokni, hogy itt folyton ünnep van, bank holiday, siesta meg egyebek. Hogy 4 napos ünnepek vannak otthon? Ohh ti szegény rabszolgák. Itt simán mennek az 5-6 napos holidayek, de állítólag van olyan áppropó is, hogy 1 hétig zárva van minden, de minden. Most pl nem is tudom mi a jó ég van, de Gibraltáron csütörtök óta zárva van minden, ma meg már itt, Spanyolhonban is. Ami persze nem baj, abból a szempontból, hogy épp betegen fekszem itthon, és így legalább nyugodtan tudok pihenni, nem zaklat fel a tudat, hogy most akár a piacon is válogathatnék az olivabogyók közül, vagy a Mercadónában az ásványvizes pultnál. Na jó, ez nem igaz, kurvára nem vagyok nyugodt, már az agyfasz és a lightos aggresszió kerülget. Ugynais most vagyok másodszor beteg 3 hét alatt. Igen bizony, egy óvodás lettem, aki kéthetente beteg. Igen, én a vegán biolány (asszony….vagy inkább harmincas nő :S), az egészség élő szobra, aki eddig mindenkit szinte már enyhén le is sajnált, aki beteg, merthogy ti szegény párák, nem törődtök kellően a testi és lelki egészségetekkel, bezzeg én, ugyebár, aki kétvénete ha egyszer beteg, akkor is csak 2 napig, megfázva volt, hogy nem voltam 2 télen át, még akkor se, amikor mindenkinek folyt a taknya-nyála a kellemes budapesti decemberi meg januári takonyidőben. Na én akkor se. Mert ugye a vegánság, meg a D vitamin, meg a jóga, meg a szentlélek…. Na ennek most vége. Kezdődött egy 2 hete szombaton rámtört lázas takonykórral, amit picit kihevertem, majd hétfőn belevetettem magam az ügyintézés bugyraiba, majd a spanyol bürokráciának hála estére vissza is lázasodtam, de végül azért rendesen kipihentem a dolgot. Aztán eltelik 10 nap, és most pénteken megint bekrepáltam, felment a lázam az egekbe, éjfelre már 39 volt, aztán mit ad isten, szombat reggel meg úgy kelek fel, hogy semmi bajom, csak a gyengeség, meg a csuklófájdalom. Azóta kitartóan pihenek, mert bár lázam már absz. nincs, azt azért érzem, h még nem vagyok 100%-os. De más egyéb tünet, semmi. Egész szombatomat azzal töltöttem, hogy gondolkodtam, meg bújtam a könyveket, hogy ugyan milyen lelki oka lehet ennek a fura betegesdinek, de semmit nem tudtam kihozni a dolgoból. ( A fizikai okot szintén nem tudtam megfejteni, hiszen amióta itt vagyok, mégjobban figyelek a táplálkozásomra, stressz az nulla, minden nap tolom a friss zöldség ill. gyümileveket, itt már tök meleg van vagy 3 hete, süt a nap, szóval tényleg wtf van már :( )

Szóval ez volt a második hétvége, ami úgy telt, hogy a rengeteg program helyett itthon feküdtem a kanapén, megnéztük az összes Girlst, ( a Jóbarátokat már az előző beteg hétvégén kivégeztük). Mici nagyon hősiesen főzött az instrukcióim alapján, körbeugrált, és mindezek tetejében szuperül kezelte az otthondöglésből adódó egyre erősödő hisztirohamaimat illetve világvége hangulatomat. Ő ugyanis imád itthon lenni és csak úgy ellenni, de nekem ez maga a halál. Én jövök-megyek, nekem rengeteg impulzus és program kell, különben az ingerküszöböm összeomlik.

Na de lépjünk túl ezen az agonizáláson, nézzük, mi van még ezen kívül velem… Hát nincs semmi különös :) ….még mindig rózsaszín felhőkön lépdelek nap mint nap, egyelőre nem múlik a nyaralásfeeling. Főleg úgy, hogy egyre melegebb van. ( Ez itt az időjárásjelentős rész). Végre elvonult ez a hideg ármalat, vagy mi, úgyhogy napról napra melegszik a levegő. Igaz, itt még nem volt 28 fok nap közben, mint otthon 2 hete, viszont 25 már volt, és van is minden nap már egy ideje. És nem, nálunk nem kellett elővenni a téli kabátot, de még az őszit sem, sőt, már nagyon esni sem fog télig, max ilyen kis nyárizáporosdik jöhetnek. Szóval többek között ezért is szeretem ezt az országot, mert nagyon konzekvensen meleg van itt tavasztól késő őszig, télen meg nincs hideg. :)

Na de akkor az érdekesebb dolgok: Vettünk kocsit és elindultak a tengerparti jógák.

Régi vágyam, hogy napsütésben, pálmafák alatt, a tengernél tartsak órákat. Hát most itt van. Ok, pálmafák pont nincsenek, csak 2 utcával feljebb, meg a homok sem fehér, nadena, ne legyünk már ennyire nagyigényűek. (Mici tegnap meg is jegyezte nagyot sóhajtva a parton, miközben a homokot túrta a lábával, hogy azért ő jobban szereti egy fokkal a fehér homokot, mint ezt a kavicsos sóderes cuccot…. Egy pillanatra összeszorult a szívem szegény férjemet elnézve, hogy neki most csak ennyi jutott. A trópusok helyett csak egy ilyen mediterrán sóderizé.) De szóval már 3 órám volt (heti 2-t tartok), és eddig minden jel arra utal, hogy szeretik az emberek. Kétszer voltak 12-en, vasárnap meg 8-an, de gondolom azért mert pont egy maratoni extrahosszú hétvége közepén voltunk. Vagyunk. Visszajárnak, és hoznak magukkal újakat. Úgyhogy éljen. A termes jóga lassabban indul, ez gondolom amiatt van, hogy a külvárosban vagyunk. De bizakodom, és nyomom azt is ezerrel, meg tolom a reklámot, a fb hirdetéseket, meg mindent, ami eszembe jut.

A kocsit 2 hete hétvégén vettük meg, pont aznap, amikor először belázasodtam. Egy fekete 2007-es fiat punto az új családtag, elég szép, én is megszerettem, mert ugye Miki akart ilyet mindenképpen, nekem meg tökmindegy. Igy végre kinyílt a világ, tudunk jönni menni és felfedezni azt a sok fantasztikus helyet, ami itt van körülöttünk. Itt egyszerűen nincs tömegközlekedés, vagy ami van az lassú és drága. Ha már ketten vagyunk, akkor gyak. bárhova jóval olcsóbb elkocsikázni, mint buszjegyet venni, de azt számoltam tegnap, hogy még egyedül is jobban megéri. Sőt. Voltam a kedvenc városomban jógán (Tarifa), ami oda-vissza 100 km, kb 5 euro a benzinktg, az odavissza buszjegy meg 8,5 euro lenne. Szóval tulajdonképpen egy rablás ez a tömegközlekedés. Amúgy még csak 1 db új helyen jártunk a kocsikával, Castello de Castillarban, mert ugyebár hétköznap jóga van, hétvégén meg az a program, hogy lázas vagyok, mióta kocsink van. Gondoltam elmesélem azt is, hogy mennyire fasza a spanyol bürokrácia, és hogy még mindig egy nagy büdös lóf'!%+”sz van csak, de a nevünkre még mindig nem sikerült átiratni a kocsit, de annyira unom már ezt a spanyol pontatlanságot, hogy egyszerűen nincs kedvem leírni se, bármennyire is vicces lenne. Na de szombaton végre valahára érkeznek az első kis látogatóink, Alexáék, aztán pedig folyamatosan, szünet nélkül lesz itt valaki otthonról 3 hétig, és utána is csak 1 max 2 hét szünet lesz, gyakorlatilag szeptember végéig. :) Jajj, nagyon izgalmas, már rettentően várok mindenkit. Csak gyógyuljak meg már végre, és legyen minden fasza meg rózsaszínfelhős továbbra is.

Jaja, tudom rég írtam, ami ráadásul nem is igaz, mert itt van ám a sorban következő blogbejegyzés már vagy 2 hete, csak vmiért nem volt kedvem feltölteni. Nem olyan izgalmas, az lehet a baj. De most megint esemény van, amit leírtam már pár érdeklődő szerettemnek, szóval gondoltam akkor legyen egy ctrlc+v, kis formázgatás, és mehet is fel az űrbe.

Úgyhogy most ugrottunk egyet az időben – majd feltöltöm a korábbi bejegyzést is – egészen tegnapelőttig, amikor is véget ért az első hetem, mint spanyolországi jógaoktató. :)

Igen igen, elindult! Kibéreltem szépen egy termet, egy rövidke vergődés után, összedobtam egy fb oldalt (kösz, hogy likeolod: Santosha Yoga), raktam rá pár hirdetést, majd leültem és elkezdtem bízni a jószerencsében. Hétfő, kedd, szerda és csütörtökre hirdettem meg órákat, délelőttre és estére is, nézzük meg, miből mi sül ki.

Kavarogtak bennem azért a pro és kontra érvek, pl többek közt az, hogy külvárosban van a terem. Na jó, igazából ez volt az egyetlen főbb ellenérvem, de aztán úgy voltam vele, hogy végülis most mit parázok, ha nem megy, akkor majd lesz más….

Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, a szívem legmélyén úgy gondolom, hogy egészen biztosan nagyon jól fog menni. Hogy túl nagyképű dolog ezt így leírni? ( ….. hát nem leszarom, ha bárki is így gondolja? :) ) Lehet, de valamiért azt gondolom, hogy ennek mennie kell, ez nem lehet másképp. A legelső órám után full eufóriában ráírtam a kócsomra, hogy képzelje el, mekkora király volt az óra, minden flottul ment, imádtak és én is imádtam az egészet, tüzijáték, szivárvány, világbéke, köszönömacsaládomnak…. Erre ő nemes egyszerűséggel, kicsit sem meglepődve annyit írt csak vissza, hogy most mit vagyok úgy oda, persze hogy jól ment, hisz azt tudom kivenni egy dologból, amit beletettem, és én ebbe most elég sokat beletettem.

7 éve jógázom, voltak fanatikus időszakaim, amikor csak a jóga volt, és más semmi, szinte már én magam sem léteztem. Meg voltak olyan időszakok, amikor kicsit eltávolodtunk egymástól. De abban egy percig nem kételkedtem soha, hogy a mi kapcsolatunk réges régről ered, és még nem értünk a dolog végére, és amíg élek, addig részei leszünk egymás életének. Amióta itt vagyunk, aztóta megint egy elég intenzív időszakunkat éljük. Ezúttal azonban nem ragadtam le a duvra fizikai síknál, hanem továbbléptem más területekre is. ( Persze a kézenállás még mindig max 3 mp-ig megy, hogy b§§§ódjon meg azért itt ez a dolog a fizikai síkon... )

Ezért amúgy örök hálám üldözi Petrust és a myyogaonline fiókját, így a vezetett órák öröme is megmarad. Voltam itt is pár órán, például eljutottam Marbellára egy hihetetlenül érdekes jivamukti órára, a világ legszebb jógastúdiójába. De errúl most nem írok, mert az már túl szakmai lenne. A lényeg,h kurva jó volt, és végre egy olyan országban élhetek, ahol van Jivamukti Yoga.

Na de térjünk vissza a saját óráimra. Hétfőre mindjárt 10-en be is jelentkeztek, örültem, mint állat, aztán később persze le is hervadt a mosolyom, ugyanis hétfő délutánra megjött az idei év legdurvább felhőszakadása. Vagyis konkrétan du 3-tól egészen éjfélig ömlött az eső. Nekem meg valahogy ki kellett jutnom a 25 perc bringaútra lévő teremhez, 6 db jógamatraccal. Természetesen, aki kocsival vitt volna ki, lemondta az órát. De Ritának hála, végül kijutottam, és el se áztam. Csak hazafele, de akkor annyira, hogy a zoknimból is folyt a víz. Persze ez akkor engem nem érdekelt, mert akkora örömben voltam épp az óra miatt, hogy akár egy vödör szar is rámhullhatott volna az égből.

Aztán amúgy lemondták azok is az órát, akik bringával jöttek volna. Végül 4-en voltak. De így is tök jó volt. Egy könnyű-közepes órát tartottam nekik. Hát azt se tudták, hol vannak, úgy kikészültek. Az óra közepén meg is jegyezte az egyik csajszi, hogy most már érti, miért power a yoga. Jaa, mondom, üdv a klubban.

Amúgy eléggé be voltam szarva az angol miatt. Perszepersze, nyilván tudok angolul, de azért rendesen fostam, hogy mi van ha nyökögni fogok, meg őőőőőzni, vagy nem jutnak eszembe az instrukciók. Hozzáteszem, rengeteget készültem az órákra, (jóga)angoloztam napi 2 órát, egyfolytában néztem a videókat és próbáltam memorizálni az angolos szófordulatokat, hogy eredetinek tűnjek. És igen, hard work pays off, faszán ment, nem nyekegtem, sőt, sztem olyan nagy hülyeséget se mondtam. Vagyis biztos, mert néha ugye magyarul is mondok olyat, h hajlítsd be a derekad meg mittomén, na de ilyen van.

Mindenkit értettem, tök szépen beszéltek angolul, majd a hab a tortán meg egyértelműen az volt, hogy odáig voltak az óráért, és mindenki visszajön a jövő hétfőn, sőt, még másokat is hoznak. A szerdai angol lánykákból álló csoportommal már nem voltam ilyen magabiztos, miután a bemutatkozásnál nyilvánvalóvá vált számomra, hogy egy kurva szavukat sem értem…. (Mint megtudtam a magyar kollégájuktól, Cilitől, liverpooliak, ezért nem csak az én rutintalan fülemnek ment nehezen a hallás utáni szövegértés elsőre.) Aztán persze megszoktam, és elkezdtem érteni, h mit makognak, illetve próbáltam megállás nélkül beszélni, nehogy szóhoz jussanak, hiszen nekik azért biztos jobban megy a megértés. ( Azért hozzáteszem, az egyik csajszi azt mondta, hogy ő a levélváltásaink alapján azt hitte, hogy angol vagyok. Hát mekkora bókság ez már. Írásban tökéletes az angolom tehát???? :) ). Bónuszpont: ők is visszajönnek a jövő héten.

A csütörtöki órám volt még vicceske. Odakeveredett ugyanis egy idősb spanyol nő, 0, azaz nulla angoltudással. Csak ketten voltunk, mert a másik jelölt végül lemondta. Na hát fantasztikusat sikerült alkotnunk. Először is ugye már maga a tény, hogy a spanyoltudásainknak egyáltalán nincs semmiféle közös metszete. Vagyis inkább úgy mondom, hogy a szókincsem az kb 40 szavas, és a si-n meg a non meg a muy bienen kívül nincs semmi más, amit fel tudtam volna használni óratartás közben. A kérek egy kiló édesburgonyát illetve a van e mandulás olivabogyó az most itt nem játszott.

Az angollal is csak mintegy reflexszerűen próbálkoztam, hiszem megszoktam, h külföldiekhez angolul beszélek, így lettem nevelve, pedig hát sztem ha magyarul magyarázok neki, azt is ennyire értette volna. De azért egész jól elboldogultunk, a google translator nagy találmány, sőt, annyira jól ment minden, hogy a végén már telefonos segítség nélkül beszéltem neki a vegánságomról, az indiai útjaimról, és a környék legjobb indiai éttermeiről. Igen, tudom, hoyg egy orvosi csoda vagyok, hisz ezek alapján egy 90 perces kezdő jógaóra alatt mintegy mellékhatásként megtanultam társalgási szinten spanyolul.

Az óra amúgy hát…. Ő élvezte, de nagyon kezdő volt és nagyon gyenge. Egy full kezdő órát tartottam neki, ezt se bjrta, sokszor meg kellett állni pihenni. Persze többször el is mondtam, hogy a normál óra ennél nehezebb. Ő pedig belelkesült,h jön, meg hozza egy bnőjét is…. Tök jó, de úgy érzem, hogy nem tudok úgy ennyire más szintű órát tartani, hogy nincs közös nyelvünk. Ha angol lenne, még menne, de így….. nem tudom mi lesz. Kihívás, az biztos.

Plusz vicces sztori szerda estéről, hogy sikeresen kizártuk magunkat. 9 körül értem haza este, Miki épp ment volna sörözni a kollégáival. Beszéltünk korábban telefonon, mondta,h nem vár meg, elindul, és akkor 1 órán belül hazaér. Aztán amikor megérkeztem, szállok ki a liftből, ő pont jön ki a lakásból, tolja kifele a bringáját. Kurvára megörültünk egymásnak, hogy mégis találkoztunk. Mondom neki várjvárj, bedobom a táskám, és felmegyek a tetőre a ruhákért. Bedobtam mindent, felkaptam a kulcsot, felmentem a tetőre, ő pedig elindult. Na jövök le, próbálnám bedugni a kulcsot a zárba, és valamiért nem megy, hogy rohadjon meg. Baszakszom baszakszom a félhomályban (igen, itt 9-kor még csak szürkül), majd rájövök, hogy az a baj, hogy nem tudom bedugni a kulcsot a zárba rendesen, mert bizony a túloldalon van bent valami. Bizony bizony, a Miki lakáskulcsa bent maradt. Na, most ilyenkor mi van? Nyilván se telefon, se semmi nem volt nálam, technikai tudásom és az ehhez kapcsolódó logikám 0, kedvem ezen gondolkodni 0. Egy idő után úgy döntök, elindulok gyalog a Miki után, találjon ki ő valamit, nekem nincs kedvem ilyeneket agyalni. ( Sejtettem mondjuk, hogy fel fog robbanni a feje, ha meghallja a sztorit.)

Elindulok gyalog hozzá, de félúton látom, hogy jön velem szembe visszafele. Már nagy volt a feje az idegtől, na mondom jól kezdődik (ő nehezen bírja az ilyen hétköznapi stresszhelyzeteket, engem ezek kevésbé tudnak kiborítani, most se voltam ideges, később még céklavörös fejjel rám is kiabált,h most mit röhögök, ez nem vicces. ) Ki volt akadva, hogy itthon hagyta a lakáskulcsát a lakatkulccsal, és nem tudta lekötni a bringáját….És miért nem reagálok, egyfolytában hivogat, már azt hitte, valami baj van. Na beprezentáltam a sztorit neki, hát szegény majdnem sokkot kapott. Még ő is próbálta megvarázsolni a zárat, de nyilván semmi. Próbáltunk elérni valakit a kevéske spanyolul tudó ismerős közül, hogy ugyan segítsenek már lakatos hívni, de mindenki némaságba burkolódzott.

Aztán szereztünk egy szomszédot, akivel már párszor dumáltunk, és akinek google translate segítségével elmagyaráztuk, hogy mi a stájsz. Feljött, és a bankkártáyja segítségével (nem volt szívbajos, az biztos), megpróbálta kivarázsolni a zár nyelvét, de nem sikerült. Közben teljes erőből rugdosta az ajtót. Erre persze a kis körfolyosóra néző lakások ablakán egyre több lakó dugta ki a fejét,h mi az isten van…. Na kb 10 perc múlva szó szerint 8 férfi állta körbe az ajtót, és próbálták kinyitni. Az egyik folyékony szappannal próbálkozott, a másik a személyijével, a harmadik egy röntgenlelettel, meg persze rugdosták, tolták, nyomták az ajtót. Mi többször mondtuk, hogy lakatos, de erre mindenki azt mondta, hogy az teljesen felejtős, mert iszonyat drága. ( Először azt javasolták, hogy hívjuk ki a tűzoltókat :) )

Na szóval ment az ajtófelfeszítrés, a nők pedig minden emeleten álltak kint és szurkoltak, hogy bejussunk. Vagy fél órán át tartott az opercáió, ami végül sikerült, és az ajtó is megmaradt. Mindenki őrjöngött, tapsolt, pedig nagyon le voltunk nyűgözve, hogy mennyire jófejek és segítőkészek ezek a spanyolok.

És akkor pár kép, amiket hihetetlen technikai tudásomat felhasználva sikerült feltöltenem a blogra. Mici megkért, hogy lehetőleg ne reklámozzam a blogomat olvasó félidegeneknek, hogy napi kapcsolatban állok egy számítógépes szaktekintéllyel....

Első kép a jógateremnek helyet adó Bahia épület előtt készült

Ez a két kép itt alant a Bahia épület oldala, és a kis biciklim. Illetve a kedvenc fám, a rózsaszín üvegmosóvirágfa.

Ez pedig itt az út, amit heti négyszer megteszek. Vagyis itt bringázom haza a külvárosból ( Santa Margarita) a belvárosba.

Ahh hát nem megy nekem ez a képfeltöltés, kurva hosszadalams, unalmas, ráadásul a bénábbik telómmal fotóztam le ezeket, úgyh a kép is szar, pfff meg is untam, soha többet nem töltök fel ide képet, nézzétek az instagramot inkább köszönöm.

Na tehát az első bekezdésben főleg a közelebbi barátokhoz szólnék röviden. ( A drámai történet kb 5 bekezdés múlve kezdődik, ha egyből oda akarsz görgetni.)

Először arról, hogy hogy lehet elérni minket: skypeon szinte mindig, mert ott mindig onlájnék vagyunk. Ezen túl engem el lehet érni messengeren, és a spanyol számommal viberen meg whatsupon, illetve nyilván azon fel is tudsz hívni. A magyar számom még megvan, de nem használom, tehát arra ne smsezzetek, a vibert se sűrűn olvasom (külön regisztráltam a magyar és a spanyol számomat), ne is hívjatok, de legfőképpen ne duzzogjatok, ha emiatt azon nem értek el, mert ez ugye tökgáz és ha emiatt duzzogsz, mi az istenért barátkozunk mi egyáltalán? :) Mikinek a magyar száma az már kuka, és mivel ő nem egy fb bajnok, őt messengeren se keressétek, már ha vmire urgent választ vártok. Őt mint mondtam skypeon és a spanyol számán lehet elérni viberen és whatsupon is. (vagy szóltok nekem és én szólok neki, hogy szociális idő van)

A másik ilyen téma a mivanveletek, mit csináltok kint és dolgoztok e valamit kérdéskör átbeszélése. Szóval tudom, hogy grafománnak tűnök a körmondatos, részletekbe jó mélyen belemenő blogom miatt, és ugye ezt főképp azért írom, hogy az otthon maradt érdeklődő kisbarátok képben legyenek, h mi itt a nagyhelyzet, szóval ja, itt mindent leírok, de…... Jó tudomtudomtudom, hogy nincs mindenkinek ideje ezt olvasgatni, én meg örüljek és kussoljak, hogy érdeklődtök, hogy mi van velem meg miért gibraltár, és én általában örülök is, és szívesen leírom ugyanazt 6szor, amit a blogon is, sőt péééldául Barbikámat minden héten felhívom és el is mesélem neki azt, amit leírtam, mert neki nincs ideje olvasgatni, nna ebből is láthatjátok, h én ennyire önzetlen vagyok blablabla. Na de na. Előfordul, hogy a hetedik ilyen kérdésre azt válaszolom, hogy amúgy leírtam és olvasd el, de nem azért mert bunkó vagyok, illetve csak kisrészben emiatt, a fő kifogás az úgyis az, hogy utálok a telefonon pötyögni, mert túl nagyok az ujjaim a billentyűzethet. Valószínűleg elefántujjaim vannak.

Na jó, akkor magyarázkodás off, sztorizgatás on.

Hát mivel kezdem a posztokat, nyilván egy részletekbe menő időjárásjelentéssel. Csak mert már megszoktuk, pedig most lesz egy-két valóban érdekes sztori azért ma. Legalábbis biztosan érdekesebb annál, mint hogy buzi-e a vodafone, meg mit főztem ma az édes répából.

Szóval itt már szerencsére két hete töretlenül tavasz van, vagyis 16-20 fok, szikrázó napsütés. Szóval azt hiszem, véget ért a 3 hétig tartó szeles, 14 fokos tél. Ez persze azt jelenti, hogy a legutóbbi hétvége volt zsinórban a 3. hétvégénk, amit itthon töltöttünk, ugyanis valamiért mindig péntek estére baszódik el az idő. Most pl már egész múlt héten egész jó idő volt, aztán péntek esétre beborult, lehűlt, és megjött az orkán erejű szél, és egészen pontosan hétfő reggelig maradt is velünk ez a kedves idő. Na de mindegy, fátylat rá, most már a befüggönyözött szobában ülök, és a tűző napsütést próbálom kivédeni, szóval felejtsük el a telet.

Na jöhet a sztori? Hát persze, hogy nem alakulnak úgy a dolgok, mint ahogy én az elterveztem, meg ahogy másokkal megbeszéltük. ( Nem, most nem a Vodafoneról beszélek, ők csak simán bekaphatják.)

Megmondom őszintén, eléggé nehezemre esik nem sztereotípiákkal jönni, hogy kerülj el minden magyart külföldön (legalábbis üzletileg), mert csak lehúznak és átvernek. Szóval nem írom ezt. Csak mert utálom az ilyen jellegű általánosításokat. Pedig most annyira ezt mondanám…

Szóval a munkám körül akadt némi bonyodalom. Kezdem előről a sztorit, hogy mindenkinek tiszta legyen. Még mielőtt kijöttünk, Kriszti beajánlott engem egy ismerősének (magyar faszi plusz litván nője), mert ők most nyitnak itt egy fitness termet (továbbiakban gym) és oda keresnek megbízható recepcióst és jógaoktatót. Mondjuk mondhatták volna az elején is egyből, hogy egy balekot, akit jól le lehet húzni. De ezt nem tették. Na szóval megjöttem, jajj de jó, örülnek nekem, fel is vagyok véve, akkor heti 40 óra recepciózás plusz pár jóga óra, a többit megbeszéljük, 3 hét múlva, március 1-én nyitunk, ja meg igen persze mi jófejek vagyunk (ez így), mert nem minimálbért adunk, ami 6,5 font, hanem 6,75 fontot. Én meg persze bólogattam, hisz egyrészről 2 napja voltam itt, másrészről meg most mit pattogjak, nekem ált. csak fb-on nagy a szám. Igazából konkrétumról nem volt szó ezen túl, már ami a jógát illeti, vagyis még 2 dolog volt: Megbeszéltük, hogy az első 1 hónapban akár többet is dolgozom, mint a heti 40 óra, mert ugye én ilyen jófej vagyok, illetve megkérdezték, hogy nem akarok -e egyéb tornaórás bohóckodást tartni, hogy hasizom meg fenék óra. Hát mondom, én jógaoktató vagyok, nem fitness instructor, szóval ezt így nem tudom hirtelenjében, bár lehet jaja hát talán akár (hibám 1: mi a faszért nem mondtam azt, h nem? Nem, mert nem értek hozzá, és nem mert egyáltalán nincs kedvem).

Jó. Eljöttem, közben a csajjal folytattam a mailezést, sőt, még Mikit is berángattam magammal kétszer, mert vmit bénáztak a beléptető rendszeres szoftverrel, és hát mivel annyit értenek az ilyen dolgokhoz, mint én az atomfizikához, kb azt se tudták mi van. Mikinek persze nem kellett túl sok időt belefeccölnie, kicsi google, és máris spórolt nekik 500 eurót, majd ezt szépen el is magyarázta nekik. ( hiba 2: most azonnal be kell fejezzük az indokolatlan jófejkedést. Ezután mindent, de mindent beárazok. )

Na, múlt héten szólnak, hogy hát baj van, a gépek nem érkeznek meg időben, csúszik a nyitás március végére ( ezen mondjuk annyira nem lepődtem meg, ebben majdnem teljesen biztos voltam)

Közben ugye olyan dolgok történtek, hogy elkezdtem itt emberekkel ismerkedni, és információt begyűjteni. Az első az az volt, hogy más helyeken az óraadó tanárok 25 fontot kapnak óránként. Itt meg úgy van, hogy aki recepciós ÉS óraadó, az mindenért a 6,75 fontos órabért kapja. Igen, így van, annyiért tartok jógaórát, mint amennyit az utcaseprők kapnak (elnézést az utcaseprőktől). Ha vki csak óraadó itt és nem recepciós, akkor 15 fontot kap egy óráért. Na, amikor ez világossá vált számomra, akkor bizony azért elkezdte baszni a csőrömet, hogy na ne már…. De úgy voltam vele, hogy nem pattogok, elkezdjük, megnézzük hogy megy, aztán majd 1-2 hónap után (mikor már látják, hogy mennyien imádják az óráimat) majd átbeszéljük, hogy hogyan tovább. Csakhogy közben a leány, akivel kapcsolatban voltam (tehát a magyar pasi bnője), elkezdte tervezni az órarendet, és kitalálta, hogy akkor nekem 10 !!!! órám lesz egy héten (hiba 3: miért nem tisztáztunk le minden ilyen fontos dolgot az első találkozáskor, miért hagytam rájuk??? ). Tehát ülök egész nap a recepcióban minimálbérért (ez ok, ezzel nincs baj, az a munka pont ennyit is ér), plusz megtartok heti 10 órát szintén minimálbérért (WTF???). Ráadásul ez az első körben úgy nézett ki, hogy lett volna egy rakás ilyen hasizom órám is, meg nyújtás. Megírtam neki,hosszas tépelődés után, hogy ne haragudjon, de ezt visszadobnám, maradjunk a jógánál meg max a nyújtásnál. Éreztem,h már ez se tetszett neki, de itt még nem szólt semmit, meg hát én sem akartam egyből odavágni, hogy mégis mi a faszt gondolsz, minimálbérért majd itt kiképzem magam tornatanárnak??

Szóval ok, akkor 10 óra, jóga meg vmennyi nyújtás. Itt már kicsit azért éreztem, hogy eléggé lehúzásszagú a dolog, szóval megírtam neki egy tök kedves levélben, hogy a most az elején ok, de később max 7 órát szeretnék, mert a 10 sok lesz. Erre már nem a csaj írt vissza, hanem a magyar pasi magyarul,h legyek kedves másnap bemenni a stúdióba, hogy egy második interjú !!! keretében megbeszéljük, hogy hogy fogunk tudni együttdolgozni. Na jó mondom ok, tisztázzuk le, nézzük meg, mi van emögött a karót nyelt hangvétel mögött, elgalább én is el tudom mondani, hogy mi a helyzet. Mert közben meg azért csak átszámoltam, hogy annyi pénzért adnám a drága jógás tudásomat, ami pontosan a fele vagy hamrada annak, amit otthon, tehát Magyarországon kaptam egy óráért. Szóval na ne már hát ez Gibraltár.

Bementem, iszonyat kedves volt mindenki, nyoma se volt a lenéző stílusnak. Itt mondjuk ki is derült egy félreértés, mert ők nem úgy gondolták, hogy 40 órát ülök a recin plusz 10 órát tartok, hanem h összesen mindennel együtt 40 óra. Ez így már egy fokkal jobban hangzott, viszont megemlítettem, hogy azért ez a minimálbérért jógaóratartás kicsit azért lehet, h kevés, a többi gym fizetéséhez, de még a hazai bérekhez képest is. Erre is egyből nagyon jól reagált a faszi, semmi tiltakozás vagy húzöngés, szóval hha a pénz kevés, akkor legyek én is óraadó, és akkor 15 fontot adnak egy órára, de akkor nem is lesz ennyi órám. ( Közben azért beleszólt a csaj, h nem minimálbért adnak a recepciós plusz oktatónak, hanem 6,75 fontot. Hát erre sajnos pofán kellett röhögnöm. Amúgy itt már telejsen egyértelmú volt, hogy ki itt a főnök, de mondjuk ez csak egy funfact.) Szóval abban maradtunk,h döntsem el, hogy akkor mi akarok lenni, recepció plusz jógaoktató heti max 40 órában minimálbérért, vagy csak óratartó, heti pár órával, 15 fontért, illetve ha az utóbbi, akkor tudjak meg mindent a vállalkozói igazolvány kiváltásának a feltételeiről. És hogy mindezt döntsem el másnap estig. Na mondom ez tök fasza, akkor megint csak én pörögtem túl a dolgot, és túl érzékenyen reagáltak a “ki akarnak velem baszni” radarjaim. Az meg se fordult a fejemben, hogy egyszerűen csak nem mertek facetoface konfrontálódni, és hogy a radarjaimmal nincs semmi gond.

Na, szépen megtudtam minden szükséges dolgot, osztottam szoroztam -volna. Csak mivel nem volt meg a legfontosabb infó, vagyis hogy ha nem vállalom a recepciózást, akkor pontosan hány órám lenne. Ezért írtam egy nagyon kedves üzenetet a csajnak, ami ez volt kb: Szia. Megszereztem minden szükséges információt a vállalkozóival kapcsolatban. Viszont ahhoz, hogy dönteni tudjak, lenne még 3 kérdésem: 1. (már nem emlékszem, vmi recepciózással kapcsolatos faszság). 2. ha nem vállalom a recit, hány órám lenne egy héten, mint óraadó. 3. van-e valaki, aki vállalná a recepció plusz óratartás dolgot, ha mégis a 2. verziót választom? Csak mert nem akarnálak cserben hagyni titeket, szóval ha nincs senki, akkor mindenképpen maradjon az első 1 hónapban az, amit eredetileg megbeszéltünk, mert nem akarom, hogy emiatt rosszul járjatok.

Visszaolvasva még büszke is voltam magamra, hogy mennyire empatikus, korrekt és diplomatikus voltam. Már csak a glória hiányzott a fejemről.

Erre jött egy három soros válasz: nem, itt mi segítettünk neked, mert te vagy az új itt, akinek nincs munkája. Viszont most már úgy látom, túl sok a komplikáció veled kapcsolatban, úgyhogy nem szeretnénk mégsem veled dolgozni. Sok sikert.

Nnna. Hát ennyi. Igazából több szót nem is érdemel a dolog. Miki jól kiőrjöngte magát, én meg kiszomorkodtam, hogy bakker már megint át akartak baszni, meg hogy akkor most jöhetnek az újabb tervek….

Amikből amúgy van rengeteg, mert hát emiatt egy percre sem érzem azt, hogy meg kéne hátrálnom. Hamarosan sok órám lesz, jó kis csapatom, és folytatom azt, amit otthon elkezdtem. Szóval már van B, C és D tervem is, már csak ki kell várnom, amíg a dolgok szépen elrendeződnek maguktól. Vagyis tőlem, mert ugye én mozgatom a szálakat, csak nem mindig történnek olyan gyorsan a dolgok, ahogy azt elképzeltem.

Ja és net MÉG MINDIG NINCS.

Na hát igen, múlt hét szombaton (szigorúan a régóta tervezett programjaink előtt) beköszöntött a randa mediterrán tél, és azóta is minden másnap visszatér. Már most látom, hogy nem fogjuk szeretni egymást, mert elég aljas egy dolog. Szerencsére nem tart sokáig, jövő hét elején már itt is hagy minket, köszönjükviszlát, és remélem jövő februárig vissza se jön. Persze azért ne gondoljatok havazásra, ónos esőre, fagyra, meg egyéb északi szörnyűségekre. Nap közben 15-16 fok van, viszont gusztustalanul fúj a szél, és esik az eső. Annyi előnye van csupán az egésznek, hogy most már tudom, hogy milyen errősségű szelet takar az accuweatheren megadott szélmértékegység. Tehát most épp 67 km/órás szél fúj, és ez kb leviszi a fejünket is, otthon szerintem ennyire erős szél nagyon ritkán fúj, például a lakásban szinte egymás szavát se halljuk, olyan horrorisztikus a süvítés, hogy éjjel legalább 4szer keltem fel rá.

A hétfő reggeli jógán az öltözöben kb pánikhangulat alakult ki, amikor az angol hölgyek arról beszéltek, hogy hajnalban 8 fokot mutatott a hőmérő, ilyen durva hideg idén télen még nem volt.

A hülye tél a múlt hétvégi programjainkat is jól elmosta/elfújta. Szombaton a magyar kollégákkal mentünk volna kirándulni vmi hegyre, de az meg olyan magasan van, hogy oda havazást mondtak, így lefújtuk a dolgot. Aznap érkeztek amúgy a cuccaink otthonról, úgyhogy legalább volt időnk takarítani és pakolászni. Vasárnapra már kicsit morcos voltam, hogy az aznapi programunkat ( karnevál Cádizban ) is elfújta a durva szél, ezért maradt a házimunka. Ezt már nem vettem olyan lazán, mint a szombati kört, kishíján sírtam a méregtől. De persze nem. Közben sokan írtatok, félig aggódva, hogy vajon bírom-e még a háziasszonykodás, nem kaptam e még sírógörcsöt, mert az előző bejegyzésemből ezt olvastátok ki a sorok közül. Nos, egyrészről nagyon kedves tőletek, hogy ennyire kiismertetek, és egyből levágtátok, hogy ez nem nekem való életstílus, és emiatt már rögtön az aggódásotokat fejeztétek ki, másrészt pedig nyugalom, aggodalomra semmi ok. Még pont elvagyok az unatkozó háziasszony szerepben: minden nap főzök, Mici legnagyobb örömére, folyton ragyog a lakás, illetve minden napra jut jóga és valami torna. (tehát nyárra bikiseggem lesz, ha addig élek is, ezt pedig legalább 3 szett csodacsinos és drága bikinivel fogom meghálálni magamnak), plusz minden másnap körmöt reszelek és fiatalító pakolásokkal fárasztom az arcbőrömet. Egyelőre még elvagyok, még egy olyan 2 hétig, ameddig ez az időszak tart. Valószínűleg, ha nem látnám, hogy hamarosan vége lesz, már hisztirohamaim lennének, de így minden ok! :)

Hétfőn elkezdtem jógára járni, a helyi jóga klubba, ún. integrál jógára, ami amúgy teljesen más stílusú óra, mint amit én tartok és gyakorlok, de ettől függetlenül élvezem., annyira, hogy mindjárt elmentem három órára is. Ez alapvetően hatha jóga, ami nem csak ászanázásról szól (ami azért elég bézik, de attól még nyújtásnak jó), hanem van benne pranayama (légzőgyakorlatok), illetve egy kis filozófia is. Tulajdonképpen élvezem, mert így gyakorlom az angolt, és legalább jógázom. Kicsit azért még tartok az óratartástól, mert bár nyilván elkommunikálgatok angolul, meg persze már van mögöttem jó pár angol nyelven megtartott óra, de azért belegondoltam abba, hogy más egy privát órát mondjuk egy franciának angolul tartani, vagy az alapvetően magyaroknak tartott órámon az instrukciókat lefordítgatni angolra 1-2 külföldi miatt, mint kiállni tizenpár angol anyanyelvű elé, és ott elbűvölni őket. Ennek érdekében már pár napja egyfolytában nyomom a cukrászdából letorrentezett angol jógavideókat, amik amúgy megdöbbentően szarok, de arra tökéletesek, hogy nyelvet gyakoroljam és a kifejezéseket megtanuljam.

Az integrál yogán az itteni ismerősök számát is sikerült eggyel növelnem, ugyanis megismerkedtem Judittal, aki amellett, hogy nagyon kedves leány, hasonlóan lelkes jógini, mint én magam. Ezen felbuzdulva csütörtökön már együtt mentünk jógára, ráadásul nem is Gibire, hanem az előkelő nem messze lévő luxuskisvárosba, Sotograndera, ahol szintén működik egy integral yoga iskola. Ez ugyanaz, mint ami Gibin is van: itt él egy dúsgazdag angol nőci, aki elkötelezett jógagyakorló, ezért megalapította Gibin az egyik jógaiskolát, és Sotograndén, a saját luxusházához luxusjógatermet luxushozzápítve pedig a sotograndei integral luxusyoga különítményt. Belépő nincs, csak heti 5 font javasolt adomány. Elég baráti az összeg, és a közeg is nagyon megnyerő. Kedvesek és barátságosak a résztvevők, szép a hely ( a sotograndei konkrétan eszméletlen szép ), kellemesek az órák ( igen, már egy ideje tudom értékelni a jóga más aspektusait is, nem csak azt, amikor konkrétan megdöglök az óra végére).

A sotograndei jóga után elkocsikáztunk Alcaidesaba (elképzelhető, hogy nem így írják, de a szó végénél már sose figyelek, de valami hasonló), ami pont a mellettünk lévő kellemes kis minitelepülés. Elég menő, ez is hasonló a korábban agyondicsért Kriszti lakhelyéhez: tiszta arabos luxusszállodakomplexum feeling az egész falu, amit véletlenül egy hihetetlenül zöld domboldalba és annak aljára építettek, legalul meg mitadisten pont ott van a vadregényes tengerpart egy nagyon menő kis vintidzs stílusú bárral. (Alapesetben behányok a szanaszétcsépelt vintindzs baromkodástól, de ez itt most eléggé bejön.) Üldögéltünk is egy sort itt, én meg jól elterveztem, hogy majd most a hétvégén a tengerparton átbringázunk-sétálunk romantikázunk, mezítláb a homokban szaladgálunk a férjemmel, ha egy kicsit alábbhagy a szélvihar. Nos hát mint tudjuk, nem hagyott alább, hanem inkább megerősödött, szóval erre a hétvégére is az itthonülés jutott basszameg.

Pénteken Miki magyar kollégáival átmentünk Gibraltárra moziba, utána meg beültünk egy helyre italozni. Ez az este is kellemesen sikerült, az emberek is jófejek voltak, de azért továbbra is hiányoznak a kis barátkáink. Ráadásul egyre jobban. :( Tegnap már megbeszéltük, hogy nem kell minden új ismerőst az otthoniakhoz hasonlítani, és kölcsönösen bizonygattuk egymásnak, hogy szuperjók vagyunk barátkozásban, de ez otthon se ment egyik percről a másikra. Azán végül abban maradtunk, hogy castingot tartunk az itteni baráti körünk kialakítására, és ezennel megkezdtük a selejtezőt. Szóval várjuk a fényképes önéletrajzokat.

Csütörtökön kicsit jobb idő volt, sütött a nap és 19 fok volt, így gyorsan kihasználtam ezt a remek alkalmat, és elbuszoztam az innen 1 órára lévő Marbellára luxusozni. Eléggé bejött a hely, nem véletlenül felkapott, még így szezonon kívül is eléggé átjött, hogy miért imádják ennyien. Pedig csak 3 órám volt, így csak az óvárosban mászkáltam, meg a tengerparton egy kicsit, de onnan a szél felűzött a Narancs térre, ahol beültem egy nagyon cuki kis étterembe kajálni. (megjegyzés: nyilván itt is minden éttermeben alapkaja volt a paella. nna.) Megtaláltam az egyetlen vegán spanyol kaját, mégpedig a zöldséges lencsét. Isteni. Végre valami. Mondjuk nem tudom, azt most hova tegyem, hogy a szupermarketben kapható kész zöldséges lencsekonzerv is pont ugyanolyan finom volt, mint az éttermi verzió, de tulajdonképpen inább csak örülök neki, hogy 0,7 euróért van egy kellemes gyors ebédem, ha éppen nincs időm főzni. ( Eddig nem volt olyan, de bízom benne, hogy hamarosan lesz.)

Utólag átolvasva a bejegyzést, nekem is szemet szúrt, hogy többször is használtam, a rendkívül visszafogott ( meg modoros) kellemes jelzőt, ami olyan, mintha nem lennék kitörően boldog itt. Nos ez faszság. Kurva jó itt. Csak még szokom a netmentességet, és azt, hogy magam vagyok, és nem arról szól a szabadidőm, hogy valakivel találkozom, vagy családozom, vagy kutyázok, vagy valakivel épp beszélek, vagy valami programon vagyok, vagy programot szervezek. Hanem csak úgy vagyok. És ha furcsa lesz a csakúgylevés, akkor sem a telefonom után nyúlok, hogy megnézzem, mi történt a facebookon, hanem csak úgy vagyok tovább. ( Nem, ez nem jön össze egyelőre, ilyenkor inkább nekiállok mégjobban takarítani, vagy olvasni, vagy valamivel lefoglalni magam.)

Közben amúgy a dolgaink is haladnak, megnyitották a gibraltári bankszámlánkat, és végre lett NIE száma Mikinek, így a jövő hét programja a spanyol számlanyitás és netmegrendelés lesz. Közben megnézek más jógaórát is, hogy legyen még összehasonlítási alapom, és lehet, hogy megnézek egy pilatest is. Múlt héten megnéztem ennek a pialtesoktatónak a fittness balett óráját is, ami amúgy tetszett, na de hát tudjátok, engem nehezen köt le más óra, mint a jóga. Azóta meg folyton irogat az oktató, hogy hogyhogy nem voltam, minden oké-e. Hát most mit írjak erre? Hát persze, minden ok, de most inkább kipróbálok más órákat is, köszi szépen.

Majd előbb utóbb biztos lesznek képek a blogon, meg majd biztos ki is pofozom kicsit, de ehhez most se kedvem még, se netem. Addig nézegessétek a szétfilterezett képeimet az instagramon, ahol katautazik a nevem.

Hát igen, mint azt előre sejteni lehetett, a kezdeti posztcunami után belassulás következett, és nem csak a virtuális, de a valós életemben is. Az előző év ezerrel pörgése majd közepesfokú befordulása, illetve életunalmam (plusz munkahelyutálat) után most előbb a költözéssel járó előkészületek vittek színt meg rengeteg eseményt az életembe, majd ugye az első hetek sok-sok szervezése. De most lassan a helyére kerül minden. Net még nincsen, úgyhogy a sors továbbra is megakadályozza, hogy napi több órát üljek a gép előtt, a barátok, család messze van, velük sem tudok lenni, így hát itt maradtunk ketten, én és sajátmagam.

Micim dolgozik gőzerővel, a menetrend a szokásos: reggel együtt kelünk, jó feleségként megetetem, ebédet, uzsonnát, biokávét csomagolok neki ( mókástény: a munkahelyén nincs semmi, amivel a dolgozók kedvében járnának, csak 1 db kvgép, amihez a kapszulákat ÉS MÉG A CUKROT is maguknak viszik az emberek, az íróasztalhoz nem jár se egy szekrény, se egy fiók, szóval minden nap cipeli magával a kis kávékapszuláját, ami szigorúan bio és ökobarátságos ofc, meg a cukrát ), útjára eresztem, én pedig lenyomok egy torna (Kayla BBG 1 ) plusz jóga szessönt, aztán levágtatok a piacra (ha hétfő van), vagy a Carefourba (kedd) vagy csak ide a Mercadonaba (ha valami jajjelfogyott ). Ebédet főzök, takarítok (egyelőre imádom, hogy a lakás elég nagy, a bútorok és egyéb biszbaszok száma pedig kicsi), esetleg korzózok egyet a szitiben.

Aztán már itt is felvettünk egy új szokást, ha már egy csomót otthon kellet hagyjunk, mint pl a szombati pasházást, mégpedig azt, h 4 körül bemegyek a kp-ba, a sétálóutcára, vagy a 3 kedvestér közül az egyikre, kiválasztok egy helyet találomra (egyetlen feltétel,h legyen fifi), ahova beülök teázni, meg persze eszemet vesztve, tátott szájjal fb-ot és ig-ot scrollozni. Fél 6 körül becsatlakozik Mici. Kb 7-ig úgy tesz, mintha nem dolgozna, de igazából látom, hogy fejben továbbra is kódol. Azért nagyon figyelmesen próbálja hallgatni, hogy mi történt velem aznap (na vajon mi? Talán semmi? :) ), aztán én is meghallgatom, hogy hogy haladt aznap. Na nem mintha nem írna részletes jelentést nekem skypeon kétóránként, de ugye ilyenkor lehetőségem van mégegyszer meghallgatni a nap eseményeit, immár összegezve. Most pénteken lesz egy valamije, amire nagyon kell készülnie, dehát a kódok, meg a jáva, meg ez a spring, és a javascript az nagyon genyó és azt utáljuk, meg egyéb szakkifejezések. Na mindegy, azért az esetek 95%-ban azzal legalább képben vagyok, hogy jól haladunk-e, vagy valami fennakadás van-e épp, vagyis számítógépes szaknyelven szólva a büdöskáanyjáértnemfordulleezabuszi. Mondjuk ha épp beleragadunk a kódba, akkor arról érkezik skype vagy viber értesítés is nekem nap közben is viszonylag rendszeresen. :) Ja igen, úgy beszélek Mici munkájáról, mintha én is vele dolgoznék, mintha vmi családi vállalkozás lenne ez a kockulás, de legalább mintha ugyanaz lenne a foglalkozásunk. Vagy úgy, mint amikor az kisgyerekes frissanyukák azt mondják, hogy pisiltünk, kakiltunk meg büfiztünk. Nem is tudom melyik az izgalmasabb: a kódoltunk, vagy a büfiztünk??

Este a közös vacsora után általában már 9 körül bevonulunk a hálószobába, na nem azért, mert ennyire korán fekszünk, hanem azért, mert estére tökre lehül a lakás, és a paplanunk meg iszonyat meleg. Mert amúgy ennyi is a mediterrán lakások fűtése. Meleg paplan, vastag zokni, aztán köszönjük, várjuk a nyarat. És hát ugye mivel nincs net, nincsenek nagyon új filmek se, tehát esti programnak marad a könyv-(Micinek kód) olvasás. Hát ennyi, ugyan milyen izgalmasak a napjaink?

Szombaton éltünk némi társadalmi életet, elmentünk vacsorázni Krisztivel meg a barátaival egy kellemes helyre (ez a legjobb szó rá, bár kb hányásig ettük magunkat ami nem feltétlenül volt kellemes, de mindegy), aztán átmentünk a városközpontba egy italra egy Csokoládé nevű helyre. Nos hát ezt a Csokoládét leginkább a B7-hez tudnám hasonlítani. Azért ahhoz, mert utoljára kb 8 éve keveredtem ilyen rettentő kellemelten helyre, szóval nem tudom mi a 2016-os bp-i megfelelője a Csokolátnak, illetőlegesen a 2008-as b7nek. A zene is csak egy fokkal volt jobb, mint anno ott volt, na nem mintha emlékeznék, de itt legalább nem Beyonszé meg nem tudom milyen rádióelőadó szólt, hanem spanyol nyelvű flamenco diszkó, vagyis minden szám egy az egyben olyan volt, mint az 5 évvel ezelőtti Gasolina c. sláger, már ha ez egyáltalán még megvan vkinek. (Nem, elképzelésem sincs, hogy vajon én honnan ismerhetem, amikor kb 15 éve nem hallgatok rádiót, nem nézek tévét, és nem megyek ilyen jellegű bulikba se, szóval ez egy rejtély!!! ) Mici szerint amúgy uolyan fos, mint egy – feltételezett – magyar diszkó, szerintem meg nem tudom, de már így is többet írtam róla a kelleténél. De legalább a társaság kellőképpen szórakoztató volt!

Milyen érdekes események voltak még? Ja igen. Nagyon izgalmas, kapaszkodjatok meg! Az egyik kedvenc értelmetlen elfoglaltságom itt a le és felszálló repülőgépek várása és bámulása. Na nem azért, mert amúgy egy 4 éves kisfiú vagyok (vagyde?), hanem azért, mert csudajónak tartom, hogy Gibin nap mint nap keresztül kell gyalogoljuk/bringázzuk/vezetniük a reptér kifutópályáját. Olyan kicsi ugyanis az állam, hogy nem volt más választásuk, a határ után egyből rögtön odacseszték a repteret, keresztbe a félszigeten, és ja hát nyilván a repcsiknek van elsőbbségük az autókkal szemben. 3 hete próbálom elkapni a landolást, de még nem sikerült 1-1 ben, de még 1-2 semmittevős hét itthon, és esküszöm kinézem a menetrendet, és kimegyek megnézni, ahogy az orrom előtt száll le meg fel az easyjet londoni járata.

Kajahelyzet.

Tudom, hogy mindenki rettentően aggódik, hogy az élelmezési kérdés megoldódott-e. Nos hát csak annyiban, hogy háziasszony szerepben vagyok már 3 hete, tehát minden nap kerül finom, friss, full egészséges étel az asztalunkra, hogy amikor a férjem fáradtan hazajön a munkából, egyből (vagyis 1 szál cigaretta elszívása után) tudjon enni, de sajnos ennél több gasztroélményt nem tudok most itt felmutatni. Na jó talán annyit, hogy szombaton voltunk a Hong Kong Wok 2. nevű all you can eat kínai éttermeben, ahol 11 juróért felzabálhatjuk a 2 hatalmas pultot, plusz süttethetünk magunknak mindenféle zöldséget, hullát, meg mindent, amit csak akarunk. Finom volt, ízlett, ki is pukkadtunk, de mivel egyikünknek sem a kedvence a kínai konyha, ezért sajnos most se éreztük azt, hogy megtaláltuk a törzshelyünket. Ezt leszámítva amúgy tényleg jó az élelmezésügyi szituáció, gabonakolbászon és eritriten kívül minden van, amit én használok, sőt, bizonyos luxustermékek még olcsóbbak is. Pl az édesburgonya kilója csak 1,2 euro, a magvak is vmivel olcsóbbak, az olivabogyót szinte ingyen utánamdobják, a bioteák is kevesebb kerülnek, mint otthon. A választék hatalmas, a kedvező éghajlati viszonyoknak köszönhetően mézédes a … na mi, mit gondoltok? Igen bizony, a paradicsom meg az eper. Spárga mindig kapható, a kaliforniai paprika akkora, mint egy kölyöktacskó, a fehérretek nem keserű, a nyersgomba íze annyira erőteljes, hogy hirtelen értelmet nyert az “otthon vízízűek a zöldségek” sírásrívás. (( Mondjuk azért tudnám díjazni, hha a passzírozott paradicsompürék nem lennének mind egytől egyik telenyomva cukorral, de tudomtudom hagyjam már ezt mert még megsajnáltok. ))

Aztán kedden végre a bürokrácia hatalmas, rozsdás kereke is mozdult egyet előre, ugyanis voltunk a bankban, hogy számlát nyissunk. Mára volt időpontunk, vittünk mindent, amit a papírkánkra gondosan felírtak a bejelentkezéskor, és azt kell mondanom, 80%-ban sikeresek is voltunk. Neeem, bankszámla az még nincs, ez egy hosszabb folyamat, majd 1-2 hét múlva lesz csak kész, és további 1-2 hétre rá küldik csak el a bankkártyát. Természetesen az, hogy kettőnk nevén legyen a számla, még szintén nem garantált, habár minden ott volt nálunk, ami ehhez kell, ennek ellenére az ügyintéző hölgy szerint könnyen lehet, hogy el fogják utasítani ezt a kérésünket. Ugyanis nincs még spanyol munkaszerződésem, és a közüzemi számlák se a nevemre érkeznek. Bár korábban azt mondták, elég, ha visszük a Miki dokumentumait, plusz a házassági anyakönyvi kivonatunkat, de mire ma eljutottunk a bankba, hirtelen kiderült, hogy ez mégsem elég. De persze ezt sem tudjuk még biztosan, majd kb 1 hét múlva fog kiderülni, fel fog hívni majd a csaj, ha vmi nem oké. Amúgy ez a bank dolog egy nagy talány. Eleve az, hogy nem lehet számlát nyitni, aztán az, hogy nem lesz meg azonnal a számla, hanem különböző titkos szeánszokon mennek keresztül az adataink, mire pár hét múlva majd talán kiköpi magából a rendszer a számlaszámot, később meg a bankkártyát….. Nem értem én ezt. Ráadásul ez ugye Anglia, nem is Spanyolország. És persze ez még csak a bemelegítés, mert hamarosan jön a többi dolog: kell intézzünk Micinek vmit a munkaügyi kp-ban, aztán azzal a dokumentummal menni kell az adószámért, majd ha ez megvan, meg kell várjuk ugye a bankszámla adatokat, azzal el kell menni a teljesen analfabéta és funkciótlan Hr-re, és aztán már csak annyi a dolgunk, hogy reménykednünk kell benne, hogy hamar kiutalják a fizut, a költözési és egyéb juttatásokkal együtt. Mert – csak hogy valami jót is mondjak- ezek a gibraltárék annyira rendesek, hogy itt a fizetés mindig hó 15-én van, de nem ám úgy, mint otthon, hogy majd a következő hónap 15-én. Dehogy. Itt bizony előre fizetnek. Tehát ha meglenne minden szükséges papírunk, számlánk, akkor már jövő hétfőn megkapnánk a februári fizut. Hát nem csodálatos? De, ez kétségkívül az, bár az kicsit azért elszomorít, hogy az itt felsorolt lépések ennek a bürokráciai és adminisztrációs társasjátéknak csak az angol része (és abból is csak a Mikié, mert majd nekem is ugyanezt el kell játszanom, ha meglesznek a papírjaim), ugyanis hasonló partikat kell majd lejátszanunk a spanyol oldalon is, csak itt nem a fizetésünk miatt, hanem azért, hogy legyen végre a lakásban Kurva.Internet.Fszkvn.

Nade.

A bankolás után úgy döntöttem, nem megyek még vissza Spanyolországba, hanem megnézem, mi a helyzet a túlvégen, mert a leendő munkahelyemen túl eddig még nem jártam (ez kb pont gibi közepén van, itt van a bank is), szóval elsétáltam a libegő aljához, ami a csodálatos panorámával megáldott hegytetőre, a pofátlan majmok lakhelyére viszi fel a kedves érdeklődőt. Igen, ez lett volna a szülinapi programunk, amit elhalasztottunk múlt hétvégére, amit elhalasztottunk egy távolabbi időpontban lévő alkalomig, ugyanis nyilván most hétvégén kezdődött a libegő szokásos éves felújítása. A 2 órás hegymenethez meg lusták vagyunk. Na szóval ma leellenőriztem, hogy halad a felújítás, és meg tudok mindenkit nyugtani: szuperül. Aztán elsétáltam a botanikus kertbe, ahol megcsodáltam a meseszép mediterrán botanikai különlegességeket, majd a main street fele távoztam, ahol megcsodáltam (kb ötödjére) a ruhaboltok szegényes kínáltatát, majd bementem minden helyre, amiről tudtam, hogy van vegán kínálat, csak hogy feltérképezzem a dolgokat. Itt errefele nincs vegán vagy vega hely, de van pár “egészséges büfé/kávézó”, ahol van (tudatosan) vegán opció. 5 font az ebédmenü, 2,5-3 körül van egy szendvics, a sütik vmivel olcsóbbak. Most csak egy avokádó-kale salátát toltam, ami elég finom volt, de mint 10 perccel később rájöttem, ugyanannyiba fájt, mint a szomszéd étterem vegan lasagnája. Így már nem volt olyan finom. :) De mindegy, szerintem hamarosan mindent ki fogok próbálni!

Mára ennyi.

Sajnos az uj mentas linuxomon keptelen vagyok egyedul atallitani a nyelvet magyarra, pedig mar vagy ketszer 2 percet raszantam, ugyhogy most ekezet nelkul kell olvasnotok.

Nos tovabb folytatodik a dekurvajolerzemmagam hangulat, kezdem aterezni, milyen az, amikor egy nyaralasban el az ember. Tudniillik azt mondjak az itt elok, hogy ez az egeszeletegynagynyaralas feeling nem fog elmulni tobb ev elteltevel sem, es hat mi mast mondhatnek erre: vallalom, am legyen.

Ez az erzes igazan szombaton csucsosodott ki mindkettonkben, egymastol fuggeltenul, amikor is buszra szalltunk, es elmentunk az innen 50 km/re levo Tarifaba. Tarifa tobb dologrol is hires, egyreszrol a legtobb Spanyolorszagot jol ismero ismerosom szerint az (egyik) legszebb varos az egesz orszagban, masreszt ez Spanyolorszag legdelebbi pontja, harmadreszrol ez itt a leghiresebb szorf es ejtoernyo paradicsom, nem mellesleg at lehet latni Marokkoba, mert rettento kozel van, csak 35 perc gyorsahajoval. Bar most ugye nincs szezon, tehat a sportolok sehol sem voltak ( szezonban az egesz varos szinte csak roluk szol, mindenhol szines ejtoernyok meg szorfdeszkak, jajj alig varom, hogy megnezzem ), ettol fuggetlenul akkora elet volt, hogy orom volt ott lenni par orat. Bejartuk az ovarost, tudjatok, feher hazak, kek spalettak, teraszok, napsutes blabla, vagyis olyan aprosagok, amikkel engem nagyon konnyen le lehet venni a labamrol, nem vagyok ugyanis egy nagyigenyu valaki, nekem eleg ennyi is a boldogsaghoz. Itt kb minden masodik tengerparti kisvaros ilyen (nyilvan La Linea, a mi varosunk pont nem ), szoval konnyen nevetgelek mostanaban oromomben. Megneztuk Guzman varat, egy par kilatot, majd felsetaltunk egy domboldalba egy elhagyatott kis osvenyen, ami egy sziklaszirtre epult luxusnyaralo bejaratahoz vezetett. Le volt lakatolva, ugyhogy leultunk a bejarat melle egy rakas agave es aloe vera koze, egy palmafa ala, neztuk az alattunk elterulo tengerpartot, meg a szemben levo Afrika partjait, közben hallgattuk a tenger zugasat... ( Ez most majdnem tiszta Coellhos lett, nem?) Itt ultunk vagy 2 orat, es kozben mindkettonkben feljott az az erzes, hogy jajj dejo itt, barcsak ne erne veget a nyaralas. Aztan orommel realizaltuk, hogy 50m/re vagyunk az otthonunktol, ugyhogy barmikor eljohetunk ide “nyaralni”.

Az elmult evekben olyan sokszor probaltam magameva tenni azt a gondolatot, hogy aki nem boldog a hazajaban, az nem lesz boldog mashol sem, es nem basszus, ez nem igy van, meg akkor se, ha szeretett Popperem is ezt mondta. Mennyivel jobb az alaphangulatom, hogy most is epp a tuzo napon irom ezeket a sorokat, amikor otthon meg epp onos eso esik. Vagy miert tudok rameditalni a tengerre, ugy hogy orakon at csak nezem?Ezt miert nem tudtam megtenni soha a Balatonnal, a Dunaval vagy barmi massal? Szoval de, ezt mar most, 2 het ittlet utan megerositem, hogy sokat ad a mindennapokhoz a kornyezet, a meleg, a palmafak es a tenger. Problemak biztos itt is lesznek, de inkabb szenvedek a tengerparton, mint a Dob utcai munkahelyemen a vegtelenul buta es korlatolt exkollegaim kozott, szakado esoben.

Na szoval hagyjuk is a hugyszagu belvarost, terjunk vissza Spanyolorszagba. Ja de, kutyak. Csak hogy vmi rosszat is mondjak. La Linea a szettaposott kutyaszar varosa. Azt gondoljatok a pesti belvaros kutyaszaros? Na hat gyertek ide, es atertekelitek ezt a dolgot. Nem is ertem amugy hogy lehet, hogy 2 het alatt eddig csak egyszer leptem szarba….mondjuk az igaz, gyorsan megtanultuk, hogy itt csak lehajtott fejjel lehet kozlekedni, mashogy eselye sincs az embernek tulelni a dolgot szarmentes cipotalppal.

Szoval Tarifat midnenkinek ajanlom, alig varom, hogy visszamenjunk a kozeljovoben paellazni (mert nincs La Linean paella, vagyis meg nem talaltunk, es ez iszonyatosan felcsesz amugy, mert csak ezert jottem ide. Najonem. De akkor sem ertem annyira.) meg majd szezonban ejtoernyoket bamulni.

Ja, hozzatett a dolgohoz am az is, hogy gyak. napok ota iszonyat meleg van, szombaton is rovidujjus ido volt, vasarnap is, hetfon meg mar volt 2 ora, amikor a napon eleg volt egy ujjatlan is. Ok, azt azert hozzateszem, hogy ettol fuggetlenul tel van, megpedig mediterran tel (ismeritek az elmeletemet errol sokan), ami ugy nez ki, hogy napkeltetol napnyugtaig eleg jo az ido, akar meg kifejezetten meleg is lehet, de amint lemegy a nap, nagyon hideg lesz, lemegy akar 11-12 fokig is a homero higanyszala, szoval kell azert a meleg kabat. Vagyis kellene, ha kimennenk. De nem megyunk ki, hisz hideg van.

Nna, haaldjunk tovabb.

Vasarnap atsetaltunk kisvarosunk tulso oldalara, a masik tengerparta (merthogy egy felszigeten vagyunk, tehat 2 partunk van), ugyanis azt mondjak rola, hogy nagyon jo. Es ohyeah, valoban! Kurva jo a hosszu homokos part, tiszta pisz meg halidej. Olyan dolgokat csinaltunk, hogy ultunk a meleg homokban, kagylokat gyujtottunk, en kicsit jogaztam, 3 mp/re belementem (2 cm/re) a vizbe majd kurva gyorsan ki is jottem belole.

Hetfo fontos nap volt az eletunkben, egyreszrol ezen a napon volt olyan kedves az ido, hogy ujjatlanban nyomuljak, illetve Micim elso munkanapja volt, tovabba a 33. szuletesnapom is. Ezuton is koszonom mindenkinek a koszontest, meg nem tudtam mindenkinek visszairni, de mar folyamatban van a dolog.

Kielveztem a meleg szuletesnapot, hisz olyan ritkan adatik meg, ugyhogy vagy 4 oran at ultem a kedvenc churrosozomban a napon, skypeoltam a csaladdal es a kisbaratokkal, meg elveztem, hogy enyhen izzadok.

Estere az volt a terv, hogy valami menő helyen paellázunk végre, mert ez nem jön össze két hete, amióta itt vagyunk, és ugye mi egy paellarajongó pár vagyunk. (Igen, közben megoldotta Mici a nyelvbeállítási problémát.) Annyit elárulhatok, lelőve a poént, hogy kurvára nem paelláztunk. Komolyan, lassan felülök egy éjszakai buszra, és felbuszozok Madridig, hogy egyek egy k. veg paellat a Cocotitoba, mert ez mar nem allapot…. Na szóval elsétáltam Miciért a munkahelyére (52 perc gyalog), ugyanis fel akartunk menni a Sziklára ( ugye Gibi egy hatalmas nagy szikla pofátlan majmokkal a tetején ), merthogy van ott egy étterem, és hogy akkor együnk ott. Hát ez végül nem jött össze, mert az étteremről semmi info nem volt fent a neten, se egy menü, se semmi, szóval ki garantálja, hogy van ott nekem megfelelő kaja. Hát senki. Plusz az se volt biztos, h nyitva van e vagy sem. Viszont a libegő bezárt, gyalog meg 2 óra a séta felfele. Szóval ezt hétvégére halasztottuk. De sebaj, gondoltuk, paellázunk La Linean akkor, mégiscsak az a spanyol rész. Már baromi éhesek voltunk, olyan fél 7 fele lehetett, én meg a reggeli olajtemető churros óta semmit nem ettem, így el is indultunk a főtér menő tapasozói felé, hogy majd akkor mi itt válogatunk, meg majd eldöntjük…. Aha. Janem. Merthogy az egész városban egy étterem sincs nyitva még fél 7 kor, ugyanis minden hely este 8- kor nyit. Keveregtünk a városban, mint a kétségbeesett éhezők, sehol semmi, szóval végül kénytelenek voltunk beérni a szokásos falafelezőnkkel, ahol a szokásos falafelszendvics ízű olajat ettük, hozzá sültkrumplival díszített olajat, meg frissen facsart narancsot (ebben valamiért nem volt olaj, nem is értem). Elég csalódás volt a dolog, mert hát paellára hangoltam a születésnapi gyomromat, ehelyett a szokásos olajos szar jutott, na de mindegy, majd egyszer fogok végre jót enni. Eddig csak egyszer ettünk jót itt La Lineán, az India Gate nevű autentikus indiai helyen. Megnézegettem azóta a Tripadvisort, és hát csak sonkázók meg halasozók vannak, úgyhogy nekem szerintem be kell érnem a saját főztömmel, vagy majd átjárunk Gibire, ott ha jól tudom van azért pár vegán opció. Vagy kell egy kocsi de most azonnal.

Ennyi érdekes történt velünk az elmúlt napokban, és akkor még válaszolok a feltett kérdésekre:

Mikinek bejön a munka, élvezi eddig az új közeget, a kollégák is nagyon jófejek, én pedig elvagyok a háziasszony-jógás-turista szerepemben még 4 hétig. Aztán én is becsatlakozom a dolgozó ingázó helyiek csoportjába. A fitness terem ( Peak Gym) szépen készülget, a tulajdonosok mindent beleadnak. Van egy olyan érzésem, hogy jó kis hely lesz, illetve hogy nagyon jó lesz nekem ott.

Hogy mikor látogatunk haza, azt nem tudjuk, valószínűleg idén nem sokszor. Most úgy tervezzük, hogy július végén. De azért addig még sok dolog alakul majd.

Skypeolni még egyelőre nem tudunk, februárban biztosan nem lesz itthon netünk, ez a kis szegényes mobilnet, ami a telefonunkra jut meg kb csak arra elég, hogy cseteljünk meg hogy a napi fb adagom meglegyen. Filmletöltés, önfeledt nevetgélés az aktuális Esther videon csak álom marad, ahogy az instagramozás is a kávézókban töltött időre marad.

A csomagjaink február közepén érkeznek, 110 kg plusz egy bicikli érkeyik majd a szállítókkal, de ezt leszámítva már amúgy sikerült faszán berendezkednünk. És a lakást is megszerettük.

Na írjatok, meséljetek, kommenteljetek, nézzétek meg a kevéske képet az instagramon, ahol katautazik a nevem.

Ismét eltelt pár nap a nyaralásból, igazából mászkálás volt a fő téma, jövünk-megyünk felfedezünk, eszünk-iszunk vásárolunk. Szépen lassan meglesz minden. Megvan a kedvenc bioboltom, voltunk már piacolni, ma indiaiban ettünk, lett kedvenc oliva árusom is.

A speciális táplálkozási szokásaim szemszögéből is kezd minden a helyére kerülni, végre találtam vöröslencsét, édes burgonyát (csak 1,2 euro/kg), tahinit, szejtán port, bio zöldségleves kockát (vagyis löttyöt), egyedül a kókuszolaj szopóka, mert itt egyszerűen sehol sincs, kizárólag a bioboltban, ott meg eszement drága, fél kg 12 euro. De mindegy, mert a többi élelmiszer meg vagy ugyanannyi, vagy picit olcsóbb, mint otthon.

A bioboltban már villantottam is, egészen pontosan a nemlétező spanyoltudásomat (természetesen senki sehol nem beszél 1 kurva szót se angolul onnantól, hogy gibi felől átlépjük a határt. Mintha nem is létezne innen 5 km-re egy mini Anglia), és sikerült összeraknom azt, hogy barna rizslisztet szeretnék. Meg is értették, és megbeszéltük, hogy holnapra hoznak. Asszem egy nyelvzseni vagyok. ( Azt mondtam harina integral de arroz).

A piac olyan, mint bármelyik piac otthon, csak jóval kisebb, meg főként halott és feldarfabolt állatkákat árulnak, és csak kisebb részében találhatók színes, zamatos és élettelteli zöldségek. Na jó, hát ez tényleg így van, egyszerűen nem tudok betelni a kínálattal. A bőség zavarában szenvedek, vagyis nem annyira szenvedek, mert kizárólag epret, narancsot és autentikus banánt und mangót veszek, de ma már szemeztem a málnával és az áfonyával is. És végrevégrevégre egy hely, ahol a téli epernél a spanyol nem egy szitokjelző, hanem a garancia arra, hogy helyi, édes és finom! Ja meg ami jó, hogy itt állítólag a piacon tényleg helyit árulnak, és nem ám az van, mint otthon, hogy Marika néni kimegy a Nagybanira, és azt mondja, a kertjéből van. A zöldségeknél ugyanez a helyzet, minden étkezéskor zöldségorgiát tartunk, de valamit így is mindig lefelejtünk a tányérról. Ja és itt mindig van spárga!!!! Holnap veszek is, hisz azt imádom, és mindig sajnáltam, hogy évente csak 2 hónapunk van egymásra.

A híres spanyol konyhával még mindig nem ismerjük egymást, hisz az esteponai tapasozót leszámítva még mindig nem ettünk helyi étteremben, csak a falafeleseknél, meg ma egy indiaiban. (Mindkettő átment a vizsgán, finomak és olcsók.). Viszont már nagyon érik egy paellázás, ha végre találunk valami jó helyet.

A churrostól már hányunk, vagyis én még sajnos nem, csak a Miki, miután tegnap egy kommunikációs zsákutca következtében kirendeltünk 14 darabot az egyik helyen, amiből 11-et betoltunk ketten. Sajnos nekem ízlik, dehát ugye én mindent szeretek, ami fehérlisztes és cukros, szóval könnyen megvehető vagyok, az egyedüli hátránya az számomra, hogy ezek a kis fánkocskák úsznak az olajban, ami úgy tűnik, természetes, mert a csaj a tegnapi churrosériában konkrétan és leplezetlenül hülyének nézett minket, amikor szalvétával itatgattuk fel egyenként a vödörnyi fánkunkról az olajat.

A helyi ruházati áruházak kínálata is elég tetszetős, pedig még csak ebben a kis jelentéktelen városkában voltam bent pár boltban, de sajnos nem sokban, mert ugye Mici nem vevő az ilyen programra. De hát sajnos a zara meg az egyéb spanyol tucatboltok eszméletlenül olcsók, meg ugye most minden le van árazva, szóval mondjuk ki, igazán nagy önuralomról árulkodik az, hogy eddig csak 4-5 dolgot vettem magamnak, nem?

Azért vannak itt kisebb kellemetlenségek is, hogy ne csak mindig a szánsájn meg hepinesz legyen a téma, hisz azért a bulvár nem csak mindig móka und kacagás. Na szóval ilyenek vannak, hogy:

- Pára és nedvesség.

A központi fűtésen szocializálódott téli szívemnek igen fura, hogy a vendégszobában, nyitott ablaknál száradó ruhák pontosan 48 óra elteltével lettek csak szárazak, de persze úgy, hogy pár alsógyatya berohadt, holott 4 óránként forgattam meg helyezgettem őket, sőt, tegnap még hajszárítózni is nekiálltam dühből. Teljesen bepánikoltam, hogy mégis mi a szar lesz, ha pulóvert meg törölközőt kell majd mosnom. Igy hát ma reggel megkérdeztem az ingatlanosunkat, hogy mégis hogy az istenben mosnak az itt élők, és hát szerencsére erre is megvannak a bevált dél-spanyol praktikák.

Először is, egy kis földrajz. Itt Gibin két darab szelünk van, az egyik a Levente, a másiknak meg már elfelejtettem a nevét. A Leventét – vagy a másikat- szeretjük, mert az a nyugati és az a mosós szél. A másikat nem szeretjük, mert az a keleti (vagy déli?) és akkor nem lehet mosni, mert semmi sem szárad meg, illetve a hajunk is begöndörödik. Igen, ezt tapasztaltam. Ma pl ez a rossz szél fújt, úgyhogy el kellett halasztanom a mosást, a helyi asszonyok javaslatára.

A másik aranytanács, amit kaptam, és amire valljuk be, magamtól is rájöhettem volna, ha kicsit gondolkodom: a tetőteraszon nem véleltenül lóg több méter szárítókötél, és nem véletlenül lógnak rajta ruhák tonnaszám. Bizony, ennek az az oka, hogyha a mosós szél fúj, gyorsan mindenki kimos, feldobálja a tetőteraszra a száradó ruhákat (ilyenkor a terasz alatt lévő lakásunkban is tök jó öblítőillat szálldogál) és pár óra alatt minden száraz. Na. Ennyi. Mostmár moshattok ti is, ha erre jártok, és a megfelelő szél fúj. ( Ez amúgy benne van a helyi napilapban, hogy épp melyik szél fúj, ha fúj FYI).

- Az ügyintézés

Hát erről bizony regényeket tudnék írni már most, azok alapján, amiket meséltek itt nekünk, illetve nyilván szépen lassan gyűlnek a saját tapasztalatok is.

Szóval ahhoz, hogy itt Spanyolországban bármit elintézzünk, jelen esetben legyen kábeles net itthonra, szükségünk van egy olyanra, hogy NIE szám (ezzel tudunk bankszámlát nyitni, az meg a nethez kell). Ez kb adószám vagy személyi igazolvány vagy valami fontos dokumentum. Ennek az elintézése teljesen, totálisan random. Annyi a fix,h be kell menni a rendőrségre, és ők intézik. Van olyan város, ahol csak bemész, kivársz, megkapod. Van olyan, ahol várni kell több hetet, de a az időpontra, de aztán azonnal megvan. Na és itt minálunk az van, hogy ha csak úgy besétálunk, kapunk egy telefonszámot egy kis fecnire írva, amit fel kell hívni, hogy időpontot egyeztessünk. ( Elnézést, ha már itt vagyunk, nem tudnánk most időpontot egyeztetni? Neem, fel kell hívni a számot és ott.) Oké rendben. Kb 20. próbálkozásra fel is vették, ennyit kommunikáltunk: - Hola, do you speak english? - No. - Ok, NIE appointment por favor – ok one minute, februar nineteen. - Ohh, maybe sooner? - sorry no english, only appointment. - aham soooo let me try maybe february first? - no english, appointment february 19 9 AM clock. - aha ok februar one, or two, yes or no? - no english february 19 9 AM – ok gracias

Gyanítom, a sztori február 19-én még nem fog véget érni, pedig nagyon jó lenne, mert a Vodafonenál azt hazudták, hogy 3 nap alatt lesz netünk, ha szerződést kötünk. Szegény Micim még szentül hiszi, hogy február végére lesz netünk, de én szinte biztosan tudom, hogy ez nem fog megtörténni. Úgyhogy csak bátorítgatom, hogy törögesse fel az összes elérhető hálózatot addig is, ha már ennyire érdekli az it security, lássam én is hasznát a dolgonak, nem?

A másik ilyen baszakodás a bankszámlanyitás Gibraltáron. Igen, ezt jól látjátok, kell nyissunk egyet Spanyoloban, a net miatt kizárólag, meg egyet Gibin, mert ugye a fizetéseink oda fognak érkezni. Na de valami megmagyarázhatatlan rejtély miatt az össze gibi bank megtelt, vagy nem is tudom hogy mondjam, ugyanis több hónapos várólista van mindenhol. Igazából még csak elképzelésünk sincs, hogy mi a tök lehet, talán elfogyott a tárhelyük, vagy a havi net limitük, vagy mi az isten a várólista, de ez van. Kriszti több hónapja várólistán van az egyik banknál, pont most mesélte a sztorit. Azt mondták neki, hogy majd hívják, ha lesz hely, hogy időpontot egyeztessenek a számlanyitás miatt, de nyilván nem történt semmi. Havonta bejár, de mindig csak azt mondják neki, hogy legyen türlemes, majd hívják, ha sorra kerül. Ő meg mindig bepróbálkozik azzal, hogy ha már itt van, és úgysincs senki az egész bankban, nem lehetne-e esetleg azonnyomban túlesni a számlanyitási procedúrán, de mindig leintik, hogy ez nem így megy, majd hívják. Na mi ezen kicsit beszartunk, és írtunk a HR-nek, hogy van-e vmi banki kapcsolatuk, és azt mondták, hogy a Gibraltar Nat. Bank jelenleg az egyetlen most, ahol lehet számlát nyitni, a többi waiting listes. Be is mentünk ma, és láss csodát, azt mondták, lehet szlát nyitni, persze nyilvánvalóan nem ma, hanem majd feburár 9-én, az a legkorábbi időpont, de amúgy semmi akadálya. Kérdeztem, hogy ez mindenki számára nyitott leehtőség-e, vagy csak nekünk, mert bedobtam a cég nevét, de mondta, hogy ez midnenkinek. Na, nagy örömmel hívom a Krisztit, hogy találtam bankot, azonnal menjen és intézkedjen, ne veszítsen több pénzt a jurós számlája miatt, jajj hát ez nagyon jó melyik bank az mondjam gyorsan. Na és mit gondoltok melyik? Hát persze, hogy az a bank, ahol ő már 4 hónapja várólistán van, és folyton elküldik, hogy majd hívják. Ha elfogynak a listáról az emberek előle. Jó, mi? Dupla WTF.

- A tavaszi időjárás.

Jójó tudom, kapjam be, mert otthon meg szakad az ónos eső és hideg van, itt meg 16-22 fok, szóval csak kussoljak (meg ugye mert sajnos ötször voltam Inidában is.)

Na de azért kicsit erről is hadd panaszkodjak, hisz nem lennék magyar, ha legalább 3 negatívumot fel nem sorolok, és végeredményben most is épp jégcsap a kezem meg az orrom, szóval a probléma valós.

Tehát ugye az van, hogy pontosan olyan az idő, mint március végén vagy április elején otthon. A lakás ugye még hideg, szóval reggel meg este megy a fűtés, sőt, sokszor egész nap, mert hiába van kint jó idő, még nem melegedtek át a falak. Itt meg nincs fűtés, szóval 2 gatyában, hosszú ujjúban, pulóverben és pokrócban mászkálunk itthon, meg az elengedhetetlen vastag csizma mamuszban (imádom amúgy, hogy a helyi romák az utcára is hordják ezeket a tipikusan otthonra való kötött vastag csizma papucsokat, NAGYON VICCES). Úgy indulunk el minden nap itthonról, hogy hosszú nadrág ( mivel tavasz van, ezért én szigorúan kilógatom a bokámat, és zokinból is elég a titkos, hisz az a divat FYI ), hosszú ujjú, dzseki meg esetleg kardigán, és gyak. egész nap azzal szórakozunk, hogy 1-2 ruhadarabot leveszünk magunról, aztán vissza, majd megint le és megint vissza, és ez így megy tovább. A hőingadozás nem nagy, este sincs hidegebb 13 foknál, így estére szerintem ez jó is lenne, már ha kijárkálnánk este, és nem itthon aludnánk, mint a nyugdíjasok.

Illetve nagyon viccesnek tartom, hogy eddig kivétel nélkül minden nap hidegebb volt Gibraltáron, mint Spanyoloban. Nem hiába, még az időjárás is tudja, hogy Anglia hűvös, borús, esős, Spanyolország meg sunshine és hepinesz. Ha most esetleg nincs előttetek, elmondom, hogy itt olyan távolságról beszélünk, hogy a laksáunktól a határ 20 perc gyalog, onnan pedig további 20 perc a leendő munkahelyünk, ami kb hosszábban Gibi felénél helyezkedik el,

Na szóval várom már, hogy átmelegedjen a lakás, hogy megérkezzen a szállítócég a tavaszi cipőimmel, meg a vastag köntöseimmel. És amúgy most, mire befejeztem a blogírást, elkezdett az eső is szakadni, mintha dézsából öntenék odafentről, először, mióta itt vagyunk. Remélem ezzel most nem a tavalyi “egészfebruárbanmegállásnélkülszakadt” szezon kezdődik!!!!

Új bejegyzés a blogon

Ami arról szól, hogy van munkám!

Pontosan 1 hónap múlva nyit egy fitness terem, ahol én leszek az egyik recepciós és jógaoktató. Amúgy a Kriszti által kerültem ide, ma voltam megbeszélésen, és fel is vagyok véve. Az első egy hónapban elég sokat fogok dolgozni, de aztán maradunk a heti 40 óránál. Remélem jó lesz, és azt is, hogy sikerül megszerettetnem a jógát a helyiekkel. A hely tulajdonosa egy magyar pasi meg a litván barátnője, már 2 éve itt élnek és hát eléggé kivannak az itteni dolgoktól. Például megmondták, hogy itt Gibin nagyon sok a dickhead cocksucker, magyarul hülye idióta, és hát itt a gymben nem az lesz, hogy majd bejöhetnek és dickheadeskedhetnek, hanem aki hülye, azt el kell küldenem a fenébe, merthogy állítólag a helyiek szeretnek szívózni, mindenért panaszt tenni, főnököt hívogatni, játszani az angol felsőbbrendűt.

Nos erről még nem tudok nyilatkozni, mert eddig csak a Casamate téren és a Main streeten jártam,és a taxison kívül sok helyivel nem beszéltem.

Az biztos, hogy Gibi annyira Anglia, hogy mindig fázom, de akkor is, ha 30 perccel korábban Spanyoloban megsültem, és 1 órával később hazafele megint szakadt rólam a víz, én Gibin akkor is fázom, jégcsappá hül a kezem és az orrom. Mit van mit tenni, ilyen szeszélyes ez az angol időjárás, még szerencse, hogy mindig van nálam sál. Amúgy azok, akik 2 éve élnek itt, azt mondják, hogy az idei tél elég kellemes, tavaly állítólag egész februrárban szakadt az eső, szóval bizonyára jön még kutyára dér és tél idén is, de aggodalomra semmi ok, fel vagyok készülve, vettem a békásmegyeri piacon egy szuper fűzöld műanyagponcsót. De amúgy meg akik régebben élnek itt, ők azt mondják, ez a tél hideg az átlag dél-spanyol télhez képest. Mindenesetre nekem ez így jó, ahogy van. Hazafele azért elég kellemes volt sétálni a parton a jachtok mellet, a pálmafákkal övezett sétányon, ahogy a lemenő nap fénye megcsillant... blablabla na amúgy elég fasza itt, csak ne essen sokat ennyi.

Kérdeztétek, hogy láttunk-e már majmokat, de sajnos még nem tudok semmi ilyen jellegű hírrel szolgálni, ugyanis még nem mentünk fel a sziklára (tudjátok, Gibi egy baromi nagy szikla, fent egy csomó pofátlan majommal, akik ellopnak mindent, amit csak el tudnak), mert még nem volt időnk, de majd ez is meg fog történni hamarosan. Egyelőre Tarifára szeretnék elmenni, mert az sok ismerősöm kedvenc helye, meg Rondába, mert az gyönyörű, és ott még nem voltunk, aztán meg még kismillió szépséges helyre, ami itt van a közelben, szóval van program rendesen!

Aki szeretne jönni látogatóba, az írjon, és majd írom a részleteket, mert amúgy szeretettel várunk mindenkit.

Aki pedig szeretné az itteni számomat és viber/whatsup elérhetőségemet, az szintén szóljon, és megadom, mert a magyar számomat már csak korlátozottan használom, Mici meg már egyáltalán nem használja az övét.

Egyébként gondolom most csak az elején vagyok ilyen lelkes blogíró, később már nyilván nem fogok naponta írni arról, hogy mi a helyzet a Fő téren, meg mennyire fokhagymás a tapas, illetve hány kg-ot híztam a sok churrostól, de most egyelőre még élvezem, hogy a blog által még egy plusz szállal kapcsolódom az otthoniakhoz.

Adios