Elég sok idő telt el az előző poszt óta, aminek az a magyarázata, hogy nem volt időm vagy kedvem írni.

Ugye mindig időjárásjelentéssel kezdem, legyen így most is hát:

amióta Alexáék elmentek, május második hetében, azóta nem esett az eső és nyár van. Néha nagyon nyár, néha kevésbé. A szél általában fúj. Néha a párás szar szél (amiben télen nem lehet teregetni), néha meg a kellemes, száraz meleg, aka mosós szél. A tenger és óceán is meleg. Néha nagyon, néha kevésbé. Igen, még most is, október elején. Majd elvileg hétévégre jön vmi lehülés féle esővel. Gondolom lehül 20 fokra.

Na de mi is történt a nyáron?

Jött egy csomó csomó kisbarát, akikkel mind fantasztikus napokat töltöttünk együtt. Utazgattunk velük, felfedeztük a környéket, és persze megállás nélkül ettünk ( 4 kg-ot sikerült híznom az elmúlt hónapokban, aminek természetesen kurvára örülök. Janem. )

Ha eddig azt gondoltam, hogy kurva jó hely Andalúzia, akkor azzal nagyon alábecsültem a dolgot. Andalúzia ugyanis iszonyat szép. Azt hiszem, a legszebb hely egész Európában. És ezt nem elfogultan mondom, hanem nagyonis józanul megitélve.

Jöttek anyukáinkék is, velük persze mégnagyobb fokozatra kapcsoltuk a messzeföldön híres “miciék vendéglátnak” üzemmódot, és megpróbáltuk mégjobban lenyűgözni őket. Néha már túlzásokba is estünk, dehát ez van.

Hogy mi a legszebb hely azok közül, ahol jártunk? Na hát azt nem tudom megmondani így hirtelen, de Sevilla biztosan dobogós, Nerja és a kis csudatengerpartja szintén, Ronda is gyönyörű, és hát Tarifa az örök kedvenc…. Na de most amúgy hirtelen felsoroltunk még Mikivel vagy 4 másik helyet, úgyhogy a konklúzió az az, hogy minden egyes hely gyönyörű, ahol eddig jártunk, inkább nem emelünk ki semmit, bár azért azt hozzáteszem, Cordoba és Granada még egyelőre nem került sorra. ( Granada és az Alhambra kb 4 éves korom óta az álmom. )

Aztán persze – szép lakhely ide, mindennapos tengerpart és pálmafefless oda- mivel a vér nem válik vízzé, csak előbújt belőlünk az igazi utazó, szóval párszor repülőre szálltunk vagy kocsiba pattantunk és elhagytuk Andalúziát: voltunk Ibizán 4 napot Vikiékkel. Ibiza szintén – milyen meglepő – csodálatos volt, bár a lakhelyünknél pontosan 1 azaz egy fokkal volt szebb, az öblös csipkézett tengerpartjai miatt. Cserébe viszont iszonyat drága volt. De egyszer azért látni kell.

Júniusban hazaugrottam egy hétvégére, kuzinék esküvőjére, de csak jöttem és mentem kb, gyors családozás, 1 db baráti este és pár vegánhely tesztelés fért csak bele. Ja meg odafele egy fél nap Bologna, ami meglepő módon elég menő hely. Az is lehet, hogy még visszatérünk. :)

Aztán jött az augusztus, és a fesztiválszezon. Idén Ozora kimaradt, viszont nyilván nem nyár a nyár gigapsyfest nélkül, így idén északnyugat fele vettük az irányt, felautóztunk Portiba a Boomra, ahol már 4 éve is voltunk. Szerintem jó volt, Miki szerint egyenesen fantasztikus (én azért ennyire nem voltam elájulva tőle, engem jobban megviseltek a mostoha körülmények, mint őt.). A fesztivál után közvetlenül le is betegedtünk mindketten, a hihetetlen mennyiségű pornak köszönhetően kicsit szétment a tüdőm, így augusztus elejétől múlt hét elejéig köhögtem, mint egy tüdőbajos. Sajnos képtelen voltam kilábalni a betegségből, és ezt még a kurvakibaszott légkondi is tetőzte, vagyis hogy mindenhol, de tényleg mindenhol nyomatják a 16 fokot, ha kell, ha nem. És az én érzékeny tüdőm nagyon nem bírja ezt, főleg, ha akkor jön rám a 16 fok, amikor épp edzek és izzadok. Na szóval a lényeg, hogy mindenki megnyugodhat, már nem köhögök, és remélem jövő nyárig nem is fogok.

Boom után csatlakozott hozzánk Ákos, és legurultunk Portugális legdélebbi részére, Algarvebe, ami arról híres, h iszonyat szép a tengerpartja. Na ez így is van, hatalmas sziklafalak aka grottók magasodnak mindenhol, szinte tengerparti Grand Canyon. Be is fizettünk egy szuperjó kis tengeri kajaktúrára. Elég jó volt, igaz, még soha nem kajakoztunk előtte, sőt, semmiféle evezős sportot nem űztünk, illetve Mici egyszer evezett, amikor a bledi tavon rávettem,h bérlejünk már ki egy csónakot, és együttes erővel evezzünk át a templomos szigetre, csak aztán én elfáradtam 3 perc után, és onnan végig ő evezett 3 órán keresztül. Imádta. Janem. Na ezt viszont mégjobban, vagyis tényleg, kiderült ugyanis, hogy egy született kajakpáros vagyunk, nagyon élveztük a túrát, és egész hamar belejöttünk az ilyen evezőmanőverekbe.

Meg hát a legjobb dolog a helyen ( Lagos a város neve amúgy ) a kajak mellett egyértelűen az volt, hogy minden éttermben volt vegán kaja. Bizony. Nem vega. Vegán. Szejtán, tofu, kistököm, minden, amit csak el tudott képzelni a döglött halakon nevelkedett séf. Persze nyilván a hihetetlen számú angol turista miatt, akik a környéken megfordulnak. Egyik este éppen valami naplementét néztünk, majd Mici kinézett a TA-on vmi közeli helyet, amire azt írták, h van vega opció. Na mondom ez jó is lesz, majd eszem pizzát vagy vmi arrabiáta tésztát. Aztán az étlapot a lapozgatva fogva olyan csoda törént, amit előtte még sose éltem át: külön vegán szekciójuk volt 3, azaz három oldalnyi vegán fogással. Majdnem sírtam örömömben. És ami a slusszpoén: olyan finom volt, hogy csak na. Ja, és mindez olcsóbbért, mint itt mifelénk, ugyanis Porti olcsóbb, mint Spanyolország.

Na szóval Ákossal 1 egész hónapot töltöttünk együtt, neki nagyon hiányoztunk, ő nem érte be 1 héttel…. :)

Jó ez így nem igaz, mert mi közben hazamentünk Mo-ra 9 napra, megejtettük az éves első közös látogatásunkat. És hogy milyen volt? Hát nagyon szuper volt találkozni meg időt tölteni a kis szeretteinkkel, meg kipróbálni a fantasztikus új vegán helyeket ( Vegan love és Great Bisztró azonnal költözhetne is ki ide). Legszívesebben felpakolnám őket illetve ezeket, és kiköltöztetném ide hozzánk. Merthogy ezen kívül nem hiányzik semmi. Nem éreztem kellemesen szívemelengető/szívfacsaró nosztalgiát, hogy Itthon vagyok, meg hogy a Hazám. Sőt, igazából a szokott depresszió vett rajtam automatikusan erőt, ahogy keresztültaxiztunk a reptérről hazafele a hányadék gyorsfolgalmi-köki-nagyváradtér régión, a kevésbé hányadék, netán szeretett helyeket (pl 1. kerület) meg a legnagyobb természetességgel fogadtuk. De őszintén szólva az 5. nap után egyrészről már annyira fáradtak voltunk, mint kb már hónapok óta soha, másrészről meg már elkezdett hiányozni a dél-spanyol meleg és pára, úgyhogy végre úgy értem haza életemben először egy nyaralásról, hogy azt mondhattam: mindenhol jó, de a legjobb otthon. :)

Aztán mi minden törént még a nyáron? Egészen sok emberkét ismertünk meg itt, már itt is egyre többször érezzük azt, hogy több a program, mint az idő. Az órák nyáron is mentek, bár sajnos nem olyan intenzitással, mint ahogy terveztem, vagyis inkább, mint ahogy reméltem. Mert ugye azt tudtam, hogy július-augusztus az eléggé holt szezon, de azért reménykedtem benne, hogy sokan lesznek. Hát nem voltak. Igaz, kevesen se, meg elég sok magánórám is lett idő közben, szóval azért sajnálni nem kell, az biztos.

Közben folyamatosan jártam/járok gyúrni, már amikor itt vagyok persze, ami jól is megy, csak a mértéktelen zabálásnak köszönhetően a zsírom nem alakult át izommá, hanem szépen ott maradt mellette, aminek köszönhetően most úgy nézek ki, mint egy dinnye, de nem baj, mert már lejöttem az édességflessről, és egy moderáltabb diétát nyomok, hogy karácsonyra bikibodym legyen, ne pedig bojler. Jógát is nyomom lelkesen, volt 1 hónap szünet, de most ismét visszatértem a heti 5 gyakorláshoz.

Na most akkor itt befejezem, aztán hamarosan folytatom, és leírom, mit hoz/hozott az őszi/téli szezon. :)

Hoztam pár képet, amit nagyon ügyesen sikerült galériába rendeznem. éljen!