Hát igen, mint azt előre sejteni lehetett, a kezdeti posztcunami után belassulás következett, és nem csak a virtuális, de a valós életemben is. Az előző év ezerrel pörgése majd közepesfokú befordulása, illetve életunalmam (plusz munkahelyutálat) után most előbb a költözéssel járó előkészületek vittek színt meg rengeteg eseményt az életembe, majd ugye az első hetek sok-sok szervezése. De most lassan a helyére kerül minden. Net még nincsen, úgyhogy a sors továbbra is megakadályozza, hogy napi több órát üljek a gép előtt, a barátok, család messze van, velük sem tudok lenni, így hát itt maradtunk ketten, én és sajátmagam.

Micim dolgozik gőzerővel, a menetrend a szokásos: reggel együtt kelünk, jó feleségként megetetem, ebédet, uzsonnát, biokávét csomagolok neki ( mókástény: a munkahelyén nincs semmi, amivel a dolgozók kedvében járnának, csak 1 db kvgép, amihez a kapszulákat ÉS MÉG A CUKROT is maguknak viszik az emberek, az íróasztalhoz nem jár se egy szekrény, se egy fiók, szóval minden nap cipeli magával a kis kávékapszuláját, ami szigorúan bio és ökobarátságos ofc, meg a cukrát ), útjára eresztem, én pedig lenyomok egy torna (Kayla BBG 1 ) plusz jóga szessönt, aztán levágtatok a piacra (ha hétfő van), vagy a Carefourba (kedd) vagy csak ide a Mercadonaba (ha valami jajjelfogyott ). Ebédet főzök, takarítok (egyelőre imádom, hogy a lakás elég nagy, a bútorok és egyéb biszbaszok száma pedig kicsi), esetleg korzózok egyet a szitiben.

Aztán már itt is felvettünk egy új szokást, ha már egy csomót otthon kellet hagyjunk, mint pl a szombati pasházást, mégpedig azt, h 4 körül bemegyek a kp-ba, a sétálóutcára, vagy a 3 kedvestér közül az egyikre, kiválasztok egy helyet találomra (egyetlen feltétel,h legyen fifi), ahova beülök teázni, meg persze eszemet vesztve, tátott szájjal fb-ot és ig-ot scrollozni. Fél 6 körül becsatlakozik Mici. Kb 7-ig úgy tesz, mintha nem dolgozna, de igazából látom, hogy fejben továbbra is kódol. Azért nagyon figyelmesen próbálja hallgatni, hogy mi történt velem aznap (na vajon mi? Talán semmi? :) ), aztán én is meghallgatom, hogy hogy haladt aznap. Na nem mintha nem írna részletes jelentést nekem skypeon kétóránként, de ugye ilyenkor lehetőségem van mégegyszer meghallgatni a nap eseményeit, immár összegezve. Most pénteken lesz egy valamije, amire nagyon kell készülnie, dehát a kódok, meg a jáva, meg ez a spring, és a javascript az nagyon genyó és azt utáljuk, meg egyéb szakkifejezések. Na mindegy, azért az esetek 95%-ban azzal legalább képben vagyok, hogy jól haladunk-e, vagy valami fennakadás van-e épp, vagyis számítógépes szaknyelven szólva a büdöskáanyjáértnemfordulleezabuszi. Mondjuk ha épp beleragadunk a kódba, akkor arról érkezik skype vagy viber értesítés is nekem nap közben is viszonylag rendszeresen. :) Ja igen, úgy beszélek Mici munkájáról, mintha én is vele dolgoznék, mintha vmi családi vállalkozás lenne ez a kockulás, de legalább mintha ugyanaz lenne a foglalkozásunk. Vagy úgy, mint amikor az kisgyerekes frissanyukák azt mondják, hogy pisiltünk, kakiltunk meg büfiztünk. Nem is tudom melyik az izgalmasabb: a kódoltunk, vagy a büfiztünk??

Este a közös vacsora után általában már 9 körül bevonulunk a hálószobába, na nem azért, mert ennyire korán fekszünk, hanem azért, mert estére tökre lehül a lakás, és a paplanunk meg iszonyat meleg. Mert amúgy ennyi is a mediterrán lakások fűtése. Meleg paplan, vastag zokni, aztán köszönjük, várjuk a nyarat. És hát ugye mivel nincs net, nincsenek nagyon új filmek se, tehát esti programnak marad a könyv-(Micinek kód) olvasás. Hát ennyi, ugyan milyen izgalmasak a napjaink?

Szombaton éltünk némi társadalmi életet, elmentünk vacsorázni Krisztivel meg a barátaival egy kellemes helyre (ez a legjobb szó rá, bár kb hányásig ettük magunkat ami nem feltétlenül volt kellemes, de mindegy), aztán átmentünk a városközpontba egy italra egy Csokoládé nevű helyre. Nos hát ezt a Csokoládét leginkább a B7-hez tudnám hasonlítani. Azért ahhoz, mert utoljára kb 8 éve keveredtem ilyen rettentő kellemelten helyre, szóval nem tudom mi a 2016-os bp-i megfelelője a Csokolátnak, illetőlegesen a 2008-as b7nek. A zene is csak egy fokkal volt jobb, mint anno ott volt, na nem mintha emlékeznék, de itt legalább nem Beyonszé meg nem tudom milyen rádióelőadó szólt, hanem spanyol nyelvű flamenco diszkó, vagyis minden szám egy az egyben olyan volt, mint az 5 évvel ezelőtti Gasolina c. sláger, már ha ez egyáltalán még megvan vkinek. (Nem, elképzelésem sincs, hogy vajon én honnan ismerhetem, amikor kb 15 éve nem hallgatok rádiót, nem nézek tévét, és nem megyek ilyen jellegű bulikba se, szóval ez egy rejtély!!! ) Mici szerint amúgy uolyan fos, mint egy – feltételezett – magyar diszkó, szerintem meg nem tudom, de már így is többet írtam róla a kelleténél. De legalább a társaság kellőképpen szórakoztató volt!

Milyen érdekes események voltak még? Ja igen. Nagyon izgalmas, kapaszkodjatok meg! Az egyik kedvenc értelmetlen elfoglaltságom itt a le és felszálló repülőgépek várása és bámulása. Na nem azért, mert amúgy egy 4 éves kisfiú vagyok (vagyde?), hanem azért, mert csudajónak tartom, hogy Gibin nap mint nap keresztül kell gyalogoljuk/bringázzuk/vezetniük a reptér kifutópályáját. Olyan kicsi ugyanis az állam, hogy nem volt más választásuk, a határ után egyből rögtön odacseszték a repteret, keresztbe a félszigeten, és ja hát nyilván a repcsiknek van elsőbbségük az autókkal szemben. 3 hete próbálom elkapni a landolást, de még nem sikerült 1-1 ben, de még 1-2 semmittevős hét itthon, és esküszöm kinézem a menetrendet, és kimegyek megnézni, ahogy az orrom előtt száll le meg fel az easyjet londoni járata.

Kajahelyzet.

Tudom, hogy mindenki rettentően aggódik, hogy az élelmezési kérdés megoldódott-e. Nos hát csak annyiban, hogy háziasszony szerepben vagyok már 3 hete, tehát minden nap kerül finom, friss, full egészséges étel az asztalunkra, hogy amikor a férjem fáradtan hazajön a munkából, egyből (vagyis 1 szál cigaretta elszívása után) tudjon enni, de sajnos ennél több gasztroélményt nem tudok most itt felmutatni. Na jó talán annyit, hogy szombaton voltunk a Hong Kong Wok 2. nevű all you can eat kínai éttermeben, ahol 11 juróért felzabálhatjuk a 2 hatalmas pultot, plusz süttethetünk magunknak mindenféle zöldséget, hullát, meg mindent, amit csak akarunk. Finom volt, ízlett, ki is pukkadtunk, de mivel egyikünknek sem a kedvence a kínai konyha, ezért sajnos most se éreztük azt, hogy megtaláltuk a törzshelyünket. Ezt leszámítva amúgy tényleg jó az élelmezésügyi szituáció, gabonakolbászon és eritriten kívül minden van, amit én használok, sőt, bizonyos luxustermékek még olcsóbbak is. Pl az édesburgonya kilója csak 1,2 euro, a magvak is vmivel olcsóbbak, az olivabogyót szinte ingyen utánamdobják, a bioteák is kevesebb kerülnek, mint otthon. A választék hatalmas, a kedvező éghajlati viszonyoknak köszönhetően mézédes a … na mi, mit gondoltok? Igen bizony, a paradicsom meg az eper. Spárga mindig kapható, a kaliforniai paprika akkora, mint egy kölyöktacskó, a fehérretek nem keserű, a nyersgomba íze annyira erőteljes, hogy hirtelen értelmet nyert az “otthon vízízűek a zöldségek” sírásrívás. (( Mondjuk azért tudnám díjazni, hha a passzírozott paradicsompürék nem lennének mind egytől egyik telenyomva cukorral, de tudomtudom hagyjam már ezt mert még megsajnáltok. ))

Aztán kedden végre a bürokrácia hatalmas, rozsdás kereke is mozdult egyet előre, ugyanis voltunk a bankban, hogy számlát nyissunk. Mára volt időpontunk, vittünk mindent, amit a papírkánkra gondosan felírtak a bejelentkezéskor, és azt kell mondanom, 80%-ban sikeresek is voltunk. Neeem, bankszámla az még nincs, ez egy hosszabb folyamat, majd 1-2 hét múlva lesz csak kész, és további 1-2 hétre rá küldik csak el a bankkártyát. Természetesen az, hogy kettőnk nevén legyen a számla, még szintén nem garantált, habár minden ott volt nálunk, ami ehhez kell, ennek ellenére az ügyintéző hölgy szerint könnyen lehet, hogy el fogják utasítani ezt a kérésünket. Ugyanis nincs még spanyol munkaszerződésem, és a közüzemi számlák se a nevemre érkeznek. Bár korábban azt mondták, elég, ha visszük a Miki dokumentumait, plusz a házassági anyakönyvi kivonatunkat, de mire ma eljutottunk a bankba, hirtelen kiderült, hogy ez mégsem elég. De persze ezt sem tudjuk még biztosan, majd kb 1 hét múlva fog kiderülni, fel fog hívni majd a csaj, ha vmi nem oké. Amúgy ez a bank dolog egy nagy talány. Eleve az, hogy nem lehet számlát nyitni, aztán az, hogy nem lesz meg azonnal a számla, hanem különböző titkos szeánszokon mennek keresztül az adataink, mire pár hét múlva majd talán kiköpi magából a rendszer a számlaszámot, később meg a bankkártyát….. Nem értem én ezt. Ráadásul ez ugye Anglia, nem is Spanyolország. És persze ez még csak a bemelegítés, mert hamarosan jön a többi dolog: kell intézzünk Micinek vmit a munkaügyi kp-ban, aztán azzal a dokumentummal menni kell az adószámért, majd ha ez megvan, meg kell várjuk ugye a bankszámla adatokat, azzal el kell menni a teljesen analfabéta és funkciótlan Hr-re, és aztán már csak annyi a dolgunk, hogy reménykednünk kell benne, hogy hamar kiutalják a fizut, a költözési és egyéb juttatásokkal együtt. Mert – csak hogy valami jót is mondjak- ezek a gibraltárék annyira rendesek, hogy itt a fizetés mindig hó 15-én van, de nem ám úgy, mint otthon, hogy majd a következő hónap 15-én. Dehogy. Itt bizony előre fizetnek. Tehát ha meglenne minden szükséges papírunk, számlánk, akkor már jövő hétfőn megkapnánk a februári fizut. Hát nem csodálatos? De, ez kétségkívül az, bár az kicsit azért elszomorít, hogy az itt felsorolt lépések ennek a bürokráciai és adminisztrációs társasjátéknak csak az angol része (és abból is csak a Mikié, mert majd nekem is ugyanezt el kell játszanom, ha meglesznek a papírjaim), ugyanis hasonló partikat kell majd lejátszanunk a spanyol oldalon is, csak itt nem a fizetésünk miatt, hanem azért, hogy legyen végre a lakásban Kurva.Internet.Fszkvn.

Nade.

A bankolás után úgy döntöttem, nem megyek még vissza Spanyolországba, hanem megnézem, mi a helyzet a túlvégen, mert a leendő munkahelyemen túl eddig még nem jártam (ez kb pont gibi közepén van, itt van a bank is), szóval elsétáltam a libegő aljához, ami a csodálatos panorámával megáldott hegytetőre, a pofátlan majmok lakhelyére viszi fel a kedves érdeklődőt. Igen, ez lett volna a szülinapi programunk, amit elhalasztottunk múlt hétvégére, amit elhalasztottunk egy távolabbi időpontban lévő alkalomig, ugyanis nyilván most hétvégén kezdődött a libegő szokásos éves felújítása. A 2 órás hegymenethez meg lusták vagyunk. Na szóval ma leellenőriztem, hogy halad a felújítás, és meg tudok mindenkit nyugtani: szuperül. Aztán elsétáltam a botanikus kertbe, ahol megcsodáltam a meseszép mediterrán botanikai különlegességeket, majd a main street fele távoztam, ahol megcsodáltam (kb ötödjére) a ruhaboltok szegényes kínáltatát, majd bementem minden helyre, amiről tudtam, hogy van vegán kínálat, csak hogy feltérképezzem a dolgokat. Itt errefele nincs vegán vagy vega hely, de van pár “egészséges büfé/kávézó”, ahol van (tudatosan) vegán opció. 5 font az ebédmenü, 2,5-3 körül van egy szendvics, a sütik vmivel olcsóbbak. Most csak egy avokádó-kale salátát toltam, ami elég finom volt, de mint 10 perccel később rájöttem, ugyanannyiba fájt, mint a szomszéd étterem vegan lasagnája. Így már nem volt olyan finom. :) De mindegy, szerintem hamarosan mindent ki fogok próbálni!

Mára ennyi.