Hétvége

Pénteken megkaptuk a lakáskulcsot, az ingatlanosunk el is dobott minket, meg a kisebb bőröndjeinket. Este meg Kriszti szedett fel minket Gibraltáron a fő téren, 2 bőrönddel, szombat este pedig az utolsóval is, így végre elkezdhetjük a berendezkedés első részét. ( A második rész majd akkor lesz, ha február közepén megérkezis a csomagunk második fele). Vagyis csak kezdhettük volna a berendezkedést, ugyanis eddig mindig volt fontosabb dolgunk, mint a pakolászás. Pénteken az egész délutánt a szupermarketekben ( Carefour és Mercadona) töltöttük, hogy megvegyünk minden szükséges dolgot, így pl 1 doboznyi mézédes epret 1,5 euróért, vagy az 1 eurós paradicsomcsodát. Kókuszolajat és vörölencsét viszont egyáltalán nem találtam, úgy tűnik, itt ez nem része az alapvető élelmiszerek csoportjának, amin persze nem vagyok meglepődve, hisz spanyolkáim eléggé el vannak zsírosodva, úgy isszák a kólát és eszik az olajos szarokat, mintha muszáj volna. A helyzet amúgy Gibin sem jobb, állítólag a lakosság 7%-as cukorbeteg.

Szombaton kicsit szar volt az idő – persze nem az otthoni hóeséshez, hanem pl a mai 23 fokhoz képest- ugyanis fújt a szél és vagy 3-ig be volt borulva. En reggel elmentem, tettem egy kört az új bringámmal, beültem churrosozni, aztán déltuán itthon voltunk és filmeztünk.

Vasárnap szintén sétálgattunk, ebédeltünk, a “kedvenc” falafelesünknél. Na itt meg kell jegyeznem, eddig olyan hudenagyon jót nem ettünk, én már kicsit kezdek behányni a falafel-sültkrumpli kombótól, úgyhogy a következő alkalommal, amikor kint eszünk, egészen biztosan keresünk valami jó paellásat. Ugyan elég magasan van a mérce, mert a madridi Cocotito veg. paellája azért feladja a leckét az andalúz tapasozóknak, de én késznek érzem magam arra, hogy felkutassam a vetélytársakat. Szóval a szokott falafelesünknél egyből bele is botlottunk egy kedves magyar párba, akikkel aztán kb 3 órát dumáltunk. Ők már itt (vagyis 300 km-rel arrébb) élnek már 8 éve, és hát mondanom sem kell, eszük ágában sincs haza menni, annyira bejött nekik az élet itt. Mutattak képeket a hegyoldalba épült, lépcsőkön megközelíthető lakóparkban lévő 2 medencés lakásukról, és megint csak esett lefele az állunk, nem csak azért, mert sokkal olcsóbban bérelik a lakát, mint mi, hanem azért is, mert hogy ez nem egy 5 csillagos hotel, hanem az otthonuk. Szóval úgy érzem, igéretes környékre költöztünk.

Hétfőre végre sikerült elintézni a helyi mobiljainkat, elég kedves szolgáltatót találtunk: 20 euróért adnak 1 hónapra 500 perc ingyen beszélgetést bárhova (tehát Mo-ra is), plusz 1 MB netet. Hát nem kedves tőlük? Úgyhogy aki szeretné a spanyol számunkat, az jelezzen azonnal, nekem megvan még a magyar számom is, ott néha vagyok vibrren, de Mici már csak a spanyolon elérhető.

Közben Micim sajátmagát nem meghazudtolva intézi a családi infrastruktúránk műszaki és infrastruktúrális hátterét, természetesen sűrű kurvaanyázások közepette. Volt már itt több óra brainstorming melyik szolgáltató válasszuk témakörben, teljesen behaló új telefon, csodajó mobilszolgáltatás ( 20 euróért 500 perc ingyen ebszélgetés egész EU-ba kivéve Gibraltár ofc, what a bargain!!!) vérremenő házastársi vita nemkellnekemandroid-buziájfónkib.szoma p.csbatöbbetilyentelefonodnemlesz témában, előfizetések megkötéséhez szükséges spanyol regisztráció (NIE) elintézésének elkezdése majd annak realizálása, hogy valóban nem hazudtak a nálunk tapasztaltabbak: ez bizony csigalassan fog haladni, de egyszer majd lesz kábeles netünk. Szóval ilyenek.

Akkor még pár dolog, amit feltétlenül meg kell osztanom (vagyis kérdeztétek):

- az árak azok összességében 10-20%-kal drágábbak, mint otthon. Vagyis valami olcsóbb, van, ami drágább, és sok dolog kb ugyanannyi. Mármint Spanyolországban, Gibraltáron azért angol árakkal számolhatunk. De itt pl a 2 falafelért, 2 frissen facsart narnancsléért, 1 krumpliért fizettünk 14 eurot. A Carefourban viszont eddig mindkétszer uannyit fizettünk, mint amennyit otthon is fizettünk volna kb.

- A bio kínálat első ránézésre kisebb, pl eddig nem találtam se vöröslencsét se kókuszokajat jajjmileszvelemígy. De az édesburgonya kilója csaj 1,2 juró helljeah

- Ezek tényleg kólán és olajban sült lófaszokon élnek, ebből kövektezik, hogy nem kicsi darabok.

- Viszont mindezt leszarják, mindenki szépen, színesen öltözködik, elegánsak, feltűnőek, nem számít, hány évesek és hány kilók, és ez nekem naggggyontetszik.

- Jajj nagyon hangosak, azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de nem basszus ezek tényleg 0-24 ig óbégatnak.

- már 3 spanyol szó ránk is ragadt, asszem hihetetlen nyelvérzékünk van, gyorsan meg is oszotm, mert baromi hasznos mindhárom. Az egyik a bonbona, ami gázpalackot jelent, uyganis itt errefele nincs földgázszolgáltatás, szóval aki nem full elektromosságon van, az bizony bonbonázik, és erről megy a melegvíz. A másik két szó a rotunda és a gloriett. Egyik aranyosabb, mint a másik, nemde? Mindkettő körförgalmat jelent egyébként, az egyik a ksiebb, a másik a nagyobb. Jajj itt minden körforgalom ijesztően kétsávos, mielőtt kocsit veszünk, meg kell nézzem, hogy mit is mond erről a kresz, mert foralmam sincs sajnos.