Na hát igen, múlt hét szombaton (szigorúan a régóta tervezett programjaink előtt) beköszöntött a randa mediterrán tél, és azóta is minden másnap visszatér. Már most látom, hogy nem fogjuk szeretni egymást, mert elég aljas egy dolog. Szerencsére nem tart sokáig, jövő hét elején már itt is hagy minket, köszönjükviszlát, és remélem jövő februárig vissza se jön. Persze azért ne gondoljatok havazásra, ónos esőre, fagyra, meg egyéb északi szörnyűségekre. Nap közben 15-16 fok van, viszont gusztustalanul fúj a szél, és esik az eső. Annyi előnye van csupán az egésznek, hogy most már tudom, hogy milyen errősségű szelet takar az accuweatheren megadott szélmértékegység. Tehát most épp 67 km/órás szél fúj, és ez kb leviszi a fejünket is, otthon szerintem ennyire erős szél nagyon ritkán fúj, például a lakásban szinte egymás szavát se halljuk, olyan horrorisztikus a süvítés, hogy éjjel legalább 4szer keltem fel rá.
A hétfő reggeli jógán az öltözöben kb pánikhangulat alakult ki, amikor az angol hölgyek arról beszéltek, hogy hajnalban 8 fokot mutatott a hőmérő, ilyen durva hideg idén télen még nem volt.
A hülye tél a múlt hétvégi programjainkat is jól elmosta/elfújta. Szombaton a magyar kollégákkal mentünk volna kirándulni vmi hegyre, de az meg olyan magasan van, hogy oda havazást mondtak, így lefújtuk a dolgot. Aznap érkeztek amúgy a cuccaink otthonról, úgyhogy legalább volt időnk takarítani és pakolászni. Vasárnapra már kicsit morcos voltam, hogy az aznapi programunkat ( karnevál Cádizban ) is elfújta a durva szél, ezért maradt a házimunka. Ezt már nem vettem olyan lazán, mint a szombati kört, kishíján sírtam a méregtől. De persze nem. Közben sokan írtatok, félig aggódva, hogy vajon bírom-e még a háziasszonykodás, nem kaptam e még sírógörcsöt, mert az előző bejegyzésemből ezt olvastátok ki a sorok közül. Nos, egyrészről nagyon kedves tőletek, hogy ennyire kiismertetek, és egyből levágtátok, hogy ez nem nekem való életstílus, és emiatt már rögtön az aggódásotokat fejeztétek ki, másrészt pedig nyugalom, aggodalomra semmi ok. Még pont elvagyok az unatkozó háziasszony szerepben: minden nap főzök, Mici legnagyobb örömére, folyton ragyog a lakás, illetve minden napra jut jóga és valami torna. (tehát nyárra bikiseggem lesz, ha addig élek is, ezt pedig legalább 3 szett csodacsinos és drága bikinivel fogom meghálálni magamnak), plusz minden másnap körmöt reszelek és fiatalító pakolásokkal fárasztom az arcbőrömet. Egyelőre még elvagyok, még egy olyan 2 hétig, ameddig ez az időszak tart. Valószínűleg, ha nem látnám, hogy hamarosan vége lesz, már hisztirohamaim lennének, de így minden ok! :)
Hétfőn elkezdtem jógára járni, a helyi jóga klubba, ún. integrál jógára, ami amúgy teljesen más stílusú óra, mint amit én tartok és gyakorlok, de ettől függetlenül élvezem., annyira, hogy mindjárt elmentem három órára is. Ez alapvetően hatha jóga, ami nem csak ászanázásról szól (ami azért elég bézik, de attól még nyújtásnak jó), hanem van benne pranayama (légzőgyakorlatok), illetve egy kis filozófia is. Tulajdonképpen élvezem, mert így gyakorlom az angolt, és legalább jógázom. Kicsit azért még tartok az óratartástól, mert bár nyilván elkommunikálgatok angolul, meg persze már van mögöttem jó pár angol nyelven megtartott óra, de azért belegondoltam abba, hogy más egy privát órát mondjuk egy franciának angolul tartani, vagy az alapvetően magyaroknak tartott órámon az instrukciókat lefordítgatni angolra 1-2 külföldi miatt, mint kiállni tizenpár angol anyanyelvű elé, és ott elbűvölni őket. Ennek érdekében már pár napja egyfolytában nyomom a cukrászdából letorrentezett angol jógavideókat, amik amúgy megdöbbentően szarok, de arra tökéletesek, hogy nyelvet gyakoroljam és a kifejezéseket megtanuljam.
Az integrál yogán az itteni ismerősök számát is sikerült eggyel növelnem, ugyanis megismerkedtem Judittal, aki amellett, hogy nagyon kedves leány, hasonlóan lelkes jógini, mint én magam. Ezen felbuzdulva csütörtökön már együtt mentünk jógára, ráadásul nem is Gibire, hanem az előkelő nem messze lévő luxuskisvárosba, Sotograndera, ahol szintén működik egy integral yoga iskola. Ez ugyanaz, mint ami Gibin is van: itt él egy dúsgazdag angol nőci, aki elkötelezett jógagyakorló, ezért megalapította Gibin az egyik jógaiskolát, és Sotograndén, a saját luxusházához luxusjógatermet luxushozzápítve pedig a sotograndei integral luxusyoga különítményt. Belépő nincs, csak heti 5 font javasolt adomány. Elég baráti az összeg, és a közeg is nagyon megnyerő. Kedvesek és barátságosak a résztvevők, szép a hely ( a sotograndei konkrétan eszméletlen szép ), kellemesek az órák ( igen, már egy ideje tudom értékelni a jóga más aspektusait is, nem csak azt, amikor konkrétan megdöglök az óra végére).
A sotograndei jóga után elkocsikáztunk Alcaidesaba (elképzelhető, hogy nem így írják, de a szó végénél már sose figyelek, de valami hasonló), ami pont a mellettünk lévő kellemes kis minitelepülés. Elég menő, ez is hasonló a korábban agyondicsért Kriszti lakhelyéhez: tiszta arabos luxusszállodakomplexum feeling az egész falu, amit véletlenül egy hihetetlenül zöld domboldalba és annak aljára építettek, legalul meg mitadisten pont ott van a vadregényes tengerpart egy nagyon menő kis vintidzs stílusú bárral. (Alapesetben behányok a szanaszétcsépelt vintindzs baromkodástól, de ez itt most eléggé bejön.) Üldögéltünk is egy sort itt, én meg jól elterveztem, hogy majd most a hétvégén a tengerparton átbringázunk-sétálunk romantikázunk, mezítláb a homokban szaladgálunk a férjemmel, ha egy kicsit alábbhagy a szélvihar. Nos hát mint tudjuk, nem hagyott alább, hanem inkább megerősödött, szóval erre a hétvégére is az itthonülés jutott basszameg.
Pénteken Miki magyar kollégáival átmentünk Gibraltárra moziba, utána meg beültünk egy helyre italozni. Ez az este is kellemesen sikerült, az emberek is jófejek voltak, de azért továbbra is hiányoznak a kis barátkáink. Ráadásul egyre jobban. :( Tegnap már megbeszéltük, hogy nem kell minden új ismerőst az otthoniakhoz hasonlítani, és kölcsönösen bizonygattuk egymásnak, hogy szuperjók vagyunk barátkozásban, de ez otthon se ment egyik percről a másikra. Azán végül abban maradtunk, hogy castingot tartunk az itteni baráti körünk kialakítására, és ezennel megkezdtük a selejtezőt. Szóval várjuk a fényképes önéletrajzokat.
Csütörtökön kicsit jobb idő volt, sütött a nap és 19 fok volt, így gyorsan kihasználtam ezt a remek alkalmat, és elbuszoztam az innen 1 órára lévő Marbellára luxusozni. Eléggé bejött a hely, nem véletlenül felkapott, még így szezonon kívül is eléggé átjött, hogy miért imádják ennyien. Pedig csak 3 órám volt, így csak az óvárosban mászkáltam, meg a tengerparton egy kicsit, de onnan a szél felűzött a Narancs térre, ahol beültem egy nagyon cuki kis étterembe kajálni. (megjegyzés: nyilván itt is minden éttermeben alapkaja volt a paella. nna.) Megtaláltam az egyetlen vegán spanyol kaját, mégpedig a zöldséges lencsét. Isteni. Végre valami. Mondjuk nem tudom, azt most hova tegyem, hogy a szupermarketben kapható kész zöldséges lencsekonzerv is pont ugyanolyan finom volt, mint az éttermi verzió, de tulajdonképpen inább csak örülök neki, hogy 0,7 euróért van egy kellemes gyors ebédem, ha éppen nincs időm főzni. ( Eddig nem volt olyan, de bízom benne, hogy hamarosan lesz.)
Utólag átolvasva a bejegyzést, nekem is szemet szúrt, hogy többször is használtam, a rendkívül visszafogott ( meg modoros) kellemes jelzőt, ami olyan, mintha nem lennék kitörően boldog itt. Nos ez faszság. Kurva jó itt. Csak még szokom a netmentességet, és azt, hogy magam vagyok, és nem arról szól a szabadidőm, hogy valakivel találkozom, vagy családozom, vagy kutyázok, vagy valakivel épp beszélek, vagy valami programon vagyok, vagy programot szervezek. Hanem csak úgy vagyok. És ha furcsa lesz a csakúgylevés, akkor sem a telefonom után nyúlok, hogy megnézzem, mi történt a facebookon, hanem csak úgy vagyok tovább. ( Nem, ez nem jön össze egyelőre, ilyenkor inkább nekiállok mégjobban takarítani, vagy olvasni, vagy valamivel lefoglalni magam.)
Közben amúgy a dolgaink is haladnak, megnyitották a gibraltári bankszámlánkat, és végre lett NIE száma Mikinek, így a jövő hét programja a spanyol számlanyitás és netmegrendelés lesz. Közben megnézek más jógaórát is, hogy legyen még összehasonlítási alapom, és lehet, hogy megnézek egy pilatest is. Múlt héten megnéztem ennek a pialtesoktatónak a fittness balett óráját is, ami amúgy tetszett, na de hát tudjátok, engem nehezen köt le más óra, mint a jóga. Azóta meg folyton irogat az oktató, hogy hogyhogy nem voltam, minden oké-e. Hát most mit írjak erre? Hát persze, minden ok, de most inkább kipróbálok más órákat is, köszi szépen.
Majd előbb utóbb biztos lesznek képek a blogon, meg majd biztos ki is pofozom kicsit, de ehhez most se kedvem még, se netem. Addig nézegessétek a szétfilterezett képeimet az instagramon, ahol katautazik a nevem.
