Sajnos az uj mentas linuxomon keptelen vagyok egyedul atallitani a nyelvet magyarra, pedig mar vagy ketszer 2 percet raszantam, ugyhogy most ekezet nelkul kell olvasnotok.

Nos tovabb folytatodik a dekurvajolerzemmagam hangulat, kezdem aterezni, milyen az, amikor egy nyaralasban el az ember. Tudniillik azt mondjak az itt elok, hogy ez az egeszeletegynagynyaralas feeling nem fog elmulni tobb ev elteltevel sem, es hat mi mast mondhatnek erre: vallalom, am legyen.

Ez az erzes igazan szombaton csucsosodott ki mindkettonkben, egymastol fuggeltenul, amikor is buszra szalltunk, es elmentunk az innen 50 km/re levo Tarifaba. Tarifa tobb dologrol is hires, egyreszrol a legtobb Spanyolorszagot jol ismero ismerosom szerint az (egyik) legszebb varos az egesz orszagban, masreszt ez Spanyolorszag legdelebbi pontja, harmadreszrol ez itt a leghiresebb szorf es ejtoernyo paradicsom, nem mellesleg at lehet latni Marokkoba, mert rettento kozel van, csak 35 perc gyorsahajoval. Bar most ugye nincs szezon, tehat a sportolok sehol sem voltak ( szezonban az egesz varos szinte csak roluk szol, mindenhol szines ejtoernyok meg szorfdeszkak, jajj alig varom, hogy megnezzem ), ettol fuggetlenul akkora elet volt, hogy orom volt ott lenni par orat. Bejartuk az ovarost, tudjatok, feher hazak, kek spalettak, teraszok, napsutes blabla, vagyis olyan aprosagok, amikkel engem nagyon konnyen le lehet venni a labamrol, nem vagyok ugyanis egy nagyigenyu valaki, nekem eleg ennyi is a boldogsaghoz. Itt kb minden masodik tengerparti kisvaros ilyen (nyilvan La Linea, a mi varosunk pont nem ), szoval konnyen nevetgelek mostanaban oromomben. Megneztuk Guzman varat, egy par kilatot, majd felsetaltunk egy domboldalba egy elhagyatott kis osvenyen, ami egy sziklaszirtre epult luxusnyaralo bejaratahoz vezetett. Le volt lakatolva, ugyhogy leultunk a bejarat melle egy rakas agave es aloe vera koze, egy palmafa ala, neztuk az alattunk elterulo tengerpartot, meg a szemben levo Afrika partjait, közben hallgattuk a tenger zugasat... ( Ez most majdnem tiszta Coellhos lett, nem?) Itt ultunk vagy 2 orat, es kozben mindkettonkben feljott az az erzes, hogy jajj dejo itt, barcsak ne erne veget a nyaralas. Aztan orommel realizaltuk, hogy 50m/re vagyunk az otthonunktol, ugyhogy barmikor eljohetunk ide “nyaralni”.

Az elmult evekben olyan sokszor probaltam magameva tenni azt a gondolatot, hogy aki nem boldog a hazajaban, az nem lesz boldog mashol sem, es nem basszus, ez nem igy van, meg akkor se, ha szeretett Popperem is ezt mondta. Mennyivel jobb az alaphangulatom, hogy most is epp a tuzo napon irom ezeket a sorokat, amikor otthon meg epp onos eso esik. Vagy miert tudok rameditalni a tengerre, ugy hogy orakon at csak nezem?Ezt miert nem tudtam megtenni soha a Balatonnal, a Dunaval vagy barmi massal? Szoval de, ezt mar most, 2 het ittlet utan megerositem, hogy sokat ad a mindennapokhoz a kornyezet, a meleg, a palmafak es a tenger. Problemak biztos itt is lesznek, de inkabb szenvedek a tengerparton, mint a Dob utcai munkahelyemen a vegtelenul buta es korlatolt exkollegaim kozott, szakado esoben.

Na szoval hagyjuk is a hugyszagu belvarost, terjunk vissza Spanyolorszagba. Ja de, kutyak. Csak hogy vmi rosszat is mondjak. La Linea a szettaposott kutyaszar varosa. Azt gondoljatok a pesti belvaros kutyaszaros? Na hat gyertek ide, es atertekelitek ezt a dolgot. Nem is ertem amugy hogy lehet, hogy 2 het alatt eddig csak egyszer leptem szarba….mondjuk az igaz, gyorsan megtanultuk, hogy itt csak lehajtott fejjel lehet kozlekedni, mashogy eselye sincs az embernek tulelni a dolgot szarmentes cipotalppal.

Szoval Tarifat midnenkinek ajanlom, alig varom, hogy visszamenjunk a kozeljovoben paellazni (mert nincs La Linean paella, vagyis meg nem talaltunk, es ez iszonyatosan felcsesz amugy, mert csak ezert jottem ide. Najonem. De akkor sem ertem annyira.) meg majd szezonban ejtoernyoket bamulni.

Ja, hozzatett a dolgohoz am az is, hogy gyak. napok ota iszonyat meleg van, szombaton is rovidujjus ido volt, vasarnap is, hetfon meg mar volt 2 ora, amikor a napon eleg volt egy ujjatlan is. Ok, azt azert hozzateszem, hogy ettol fuggetlenul tel van, megpedig mediterran tel (ismeritek az elmeletemet errol sokan), ami ugy nez ki, hogy napkeltetol napnyugtaig eleg jo az ido, akar meg kifejezetten meleg is lehet, de amint lemegy a nap, nagyon hideg lesz, lemegy akar 11-12 fokig is a homero higanyszala, szoval kell azert a meleg kabat. Vagyis kellene, ha kimennenk. De nem megyunk ki, hisz hideg van.

Nna, haaldjunk tovabb.

Vasarnap atsetaltunk kisvarosunk tulso oldalara, a masik tengerparta (merthogy egy felszigeten vagyunk, tehat 2 partunk van), ugyanis azt mondjak rola, hogy nagyon jo. Es ohyeah, valoban! Kurva jo a hosszu homokos part, tiszta pisz meg halidej. Olyan dolgokat csinaltunk, hogy ultunk a meleg homokban, kagylokat gyujtottunk, en kicsit jogaztam, 3 mp/re belementem (2 cm/re) a vizbe majd kurva gyorsan ki is jottem belole.

Hetfo fontos nap volt az eletunkben, egyreszrol ezen a napon volt olyan kedves az ido, hogy ujjatlanban nyomuljak, illetve Micim elso munkanapja volt, tovabba a 33. szuletesnapom is. Ezuton is koszonom mindenkinek a koszontest, meg nem tudtam mindenkinek visszairni, de mar folyamatban van a dolog.

Kielveztem a meleg szuletesnapot, hisz olyan ritkan adatik meg, ugyhogy vagy 4 oran at ultem a kedvenc churrosozomban a napon, skypeoltam a csaladdal es a kisbaratokkal, meg elveztem, hogy enyhen izzadok.

Estere az volt a terv, hogy valami menő helyen paellázunk végre, mert ez nem jön össze két hete, amióta itt vagyunk, és ugye mi egy paellarajongó pár vagyunk. (Igen, közben megoldotta Mici a nyelvbeállítási problémát.) Annyit elárulhatok, lelőve a poént, hogy kurvára nem paelláztunk. Komolyan, lassan felülök egy éjszakai buszra, és felbuszozok Madridig, hogy egyek egy k. veg paellat a Cocotitoba, mert ez mar nem allapot…. Na szóval elsétáltam Miciért a munkahelyére (52 perc gyalog), ugyanis fel akartunk menni a Sziklára ( ugye Gibi egy hatalmas nagy szikla pofátlan majmokkal a tetején ), merthogy van ott egy étterem, és hogy akkor együnk ott. Hát ez végül nem jött össze, mert az étteremről semmi info nem volt fent a neten, se egy menü, se semmi, szóval ki garantálja, hogy van ott nekem megfelelő kaja. Hát senki. Plusz az se volt biztos, h nyitva van e vagy sem. Viszont a libegő bezárt, gyalog meg 2 óra a séta felfele. Szóval ezt hétvégére halasztottuk. De sebaj, gondoltuk, paellázunk La Linean akkor, mégiscsak az a spanyol rész. Már baromi éhesek voltunk, olyan fél 7 fele lehetett, én meg a reggeli olajtemető churros óta semmit nem ettem, így el is indultunk a főtér menő tapasozói felé, hogy majd akkor mi itt válogatunk, meg majd eldöntjük…. Aha. Janem. Merthogy az egész városban egy étterem sincs nyitva még fél 7 kor, ugyanis minden hely este 8- kor nyit. Keveregtünk a városban, mint a kétségbeesett éhezők, sehol semmi, szóval végül kénytelenek voltunk beérni a szokásos falafelezőnkkel, ahol a szokásos falafelszendvics ízű olajat ettük, hozzá sültkrumplival díszített olajat, meg frissen facsart narancsot (ebben valamiért nem volt olaj, nem is értem). Elég csalódás volt a dolog, mert hát paellára hangoltam a születésnapi gyomromat, ehelyett a szokásos olajos szar jutott, na de mindegy, majd egyszer fogok végre jót enni. Eddig csak egyszer ettünk jót itt La Lineán, az India Gate nevű autentikus indiai helyen. Megnézegettem azóta a Tripadvisort, és hát csak sonkázók meg halasozók vannak, úgyhogy nekem szerintem be kell érnem a saját főztömmel, vagy majd átjárunk Gibire, ott ha jól tudom van azért pár vegán opció. Vagy kell egy kocsi de most azonnal.

Ennyi érdekes történt velünk az elmúlt napokban, és akkor még válaszolok a feltett kérdésekre:

Mikinek bejön a munka, élvezi eddig az új közeget, a kollégák is nagyon jófejek, én pedig elvagyok a háziasszony-jógás-turista szerepemben még 4 hétig. Aztán én is becsatlakozom a dolgozó ingázó helyiek csoportjába. A fitness terem ( Peak Gym) szépen készülget, a tulajdonosok mindent beleadnak. Van egy olyan érzésem, hogy jó kis hely lesz, illetve hogy nagyon jó lesz nekem ott.

Hogy mikor látogatunk haza, azt nem tudjuk, valószínűleg idén nem sokszor. Most úgy tervezzük, hogy július végén. De azért addig még sok dolog alakul majd.

Skypeolni még egyelőre nem tudunk, februárban biztosan nem lesz itthon netünk, ez a kis szegényes mobilnet, ami a telefonunkra jut meg kb csak arra elég, hogy cseteljünk meg hogy a napi fb adagom meglegyen. Filmletöltés, önfeledt nevetgélés az aktuális Esther videon csak álom marad, ahogy az instagramozás is a kávézókban töltött időre marad.

A csomagjaink február közepén érkeznek, 110 kg plusz egy bicikli érkeyik majd a szállítókkal, de ezt leszámítva már amúgy sikerült faszán berendezkednünk. És a lakást is megszerettük.

Na írjatok, meséljetek, kommenteljetek, nézzétek meg a kevéske képet az instagramon, ahol katautazik a nevem.