Kedves Kis Otthoniak!

Már olyan régóta élek itt, hogy kezdek hozzászokni pár dologhoz, pl ahhoz, hogy minden szöveges üzenet végén úgy kell elbúcsúzni, hogy XX. Ez valami olyasmit jelent, hogy szia puszi csók üdv. De ezt idegenek is nyomják. Állítólag iróniából, aztán innen szépen átcsorgott a mindennapi életbe. Pont most jelentkezett be vki órára ezzel a kis szófordulattal elköszönve, szóval ez csak innen jutott eszembe.

Aztán kezdem azt is megszokni, hogy itt folyton ünnep van, bank holiday, siesta meg egyebek. Hogy 4 napos ünnepek vannak otthon? Ohh ti szegény rabszolgák. Itt simán mennek az 5-6 napos holidayek, de állítólag van olyan áppropó is, hogy 1 hétig zárva van minden, de minden. Most pl nem is tudom mi a jó ég van, de Gibraltáron csütörtök óta zárva van minden, ma meg már itt, Spanyolhonban is. Ami persze nem baj, abból a szempontból, hogy épp betegen fekszem itthon, és így legalább nyugodtan tudok pihenni, nem zaklat fel a tudat, hogy most akár a piacon is válogathatnék az olivabogyók közül, vagy a Mercadónában az ásványvizes pultnál. Na jó, ez nem igaz, kurvára nem vagyok nyugodt, már az agyfasz és a lightos aggresszió kerülget. Ugynais most vagyok másodszor beteg 3 hét alatt. Igen bizony, egy óvodás lettem, aki kéthetente beteg. Igen, én a vegán biolány (asszony….vagy inkább harmincas nő :S), az egészség élő szobra, aki eddig mindenkit szinte már enyhén le is sajnált, aki beteg, merthogy ti szegény párák, nem törődtök kellően a testi és lelki egészségetekkel, bezzeg én, ugyebár, aki kétvénete ha egyszer beteg, akkor is csak 2 napig, megfázva volt, hogy nem voltam 2 télen át, még akkor se, amikor mindenkinek folyt a taknya-nyála a kellemes budapesti decemberi meg januári takonyidőben. Na én akkor se. Mert ugye a vegánság, meg a D vitamin, meg a jóga, meg a szentlélek…. Na ennek most vége. Kezdődött egy 2 hete szombaton rámtört lázas takonykórral, amit picit kihevertem, majd hétfőn belevetettem magam az ügyintézés bugyraiba, majd a spanyol bürokráciának hála estére vissza is lázasodtam, de végül azért rendesen kipihentem a dolgot. Aztán eltelik 10 nap, és most pénteken megint bekrepáltam, felment a lázam az egekbe, éjfelre már 39 volt, aztán mit ad isten, szombat reggel meg úgy kelek fel, hogy semmi bajom, csak a gyengeség, meg a csuklófájdalom. Azóta kitartóan pihenek, mert bár lázam már absz. nincs, azt azért érzem, h még nem vagyok 100%-os. De más egyéb tünet, semmi. Egész szombatomat azzal töltöttem, hogy gondolkodtam, meg bújtam a könyveket, hogy ugyan milyen lelki oka lehet ennek a fura betegesdinek, de semmit nem tudtam kihozni a dolgoból. ( A fizikai okot szintén nem tudtam megfejteni, hiszen amióta itt vagyok, mégjobban figyelek a táplálkozásomra, stressz az nulla, minden nap tolom a friss zöldség ill. gyümileveket, itt már tök meleg van vagy 3 hete, süt a nap, szóval tényleg wtf van már :( )

Szóval ez volt a második hétvége, ami úgy telt, hogy a rengeteg program helyett itthon feküdtem a kanapén, megnéztük az összes Girlst, ( a Jóbarátokat már az előző beteg hétvégén kivégeztük). Mici nagyon hősiesen főzött az instrukcióim alapján, körbeugrált, és mindezek tetejében szuperül kezelte az otthondöglésből adódó egyre erősödő hisztirohamaimat illetve világvége hangulatomat. Ő ugyanis imád itthon lenni és csak úgy ellenni, de nekem ez maga a halál. Én jövök-megyek, nekem rengeteg impulzus és program kell, különben az ingerküszöböm összeomlik.

Na de lépjünk túl ezen az agonizáláson, nézzük, mi van még ezen kívül velem… Hát nincs semmi különös :) ….még mindig rózsaszín felhőkön lépdelek nap mint nap, egyelőre nem múlik a nyaralásfeeling. Főleg úgy, hogy egyre melegebb van. ( Ez itt az időjárásjelentős rész). Végre elvonult ez a hideg ármalat, vagy mi, úgyhogy napról napra melegszik a levegő. Igaz, itt még nem volt 28 fok nap közben, mint otthon 2 hete, viszont 25 már volt, és van is minden nap már egy ideje. És nem, nálunk nem kellett elővenni a téli kabátot, de még az őszit sem, sőt, már nagyon esni sem fog télig, max ilyen kis nyárizáporosdik jöhetnek. Szóval többek között ezért is szeretem ezt az országot, mert nagyon konzekvensen meleg van itt tavasztól késő őszig, télen meg nincs hideg. :)

Na de akkor az érdekesebb dolgok: Vettünk kocsit és elindultak a tengerparti jógák.

Régi vágyam, hogy napsütésben, pálmafák alatt, a tengernél tartsak órákat. Hát most itt van. Ok, pálmafák pont nincsenek, csak 2 utcával feljebb, meg a homok sem fehér, nadena, ne legyünk már ennyire nagyigényűek. (Mici tegnap meg is jegyezte nagyot sóhajtva a parton, miközben a homokot túrta a lábával, hogy azért ő jobban szereti egy fokkal a fehér homokot, mint ezt a kavicsos sóderes cuccot…. Egy pillanatra összeszorult a szívem szegény férjemet elnézve, hogy neki most csak ennyi jutott. A trópusok helyett csak egy ilyen mediterrán sóderizé.) De szóval már 3 órám volt (heti 2-t tartok), és eddig minden jel arra utal, hogy szeretik az emberek. Kétszer voltak 12-en, vasárnap meg 8-an, de gondolom azért mert pont egy maratoni extrahosszú hétvége közepén voltunk. Vagyunk. Visszajárnak, és hoznak magukkal újakat. Úgyhogy éljen. A termes jóga lassabban indul, ez gondolom amiatt van, hogy a külvárosban vagyunk. De bizakodom, és nyomom azt is ezerrel, meg tolom a reklámot, a fb hirdetéseket, meg mindent, ami eszembe jut.

A kocsit 2 hete hétvégén vettük meg, pont aznap, amikor először belázasodtam. Egy fekete 2007-es fiat punto az új családtag, elég szép, én is megszerettem, mert ugye Miki akart ilyet mindenképpen, nekem meg tökmindegy. Igy végre kinyílt a világ, tudunk jönni menni és felfedezni azt a sok fantasztikus helyet, ami itt van körülöttünk. Itt egyszerűen nincs tömegközlekedés, vagy ami van az lassú és drága. Ha már ketten vagyunk, akkor gyak. bárhova jóval olcsóbb elkocsikázni, mint buszjegyet venni, de azt számoltam tegnap, hogy még egyedül is jobban megéri. Sőt. Voltam a kedvenc városomban jógán (Tarifa), ami oda-vissza 100 km, kb 5 euro a benzinktg, az odavissza buszjegy meg 8,5 euro lenne. Szóval tulajdonképpen egy rablás ez a tömegközlekedés. Amúgy még csak 1 db új helyen jártunk a kocsikával, Castello de Castillarban, mert ugyebár hétköznap jóga van, hétvégén meg az a program, hogy lázas vagyok, mióta kocsink van. Gondoltam elmesélem azt is, hogy mennyire fasza a spanyol bürokrácia, és hogy még mindig egy nagy büdös lóf'!%+”sz van csak, de a nevünkre még mindig nem sikerült átiratni a kocsit, de annyira unom már ezt a spanyol pontatlanságot, hogy egyszerűen nincs kedvem leírni se, bármennyire is vicces lenne. Na de szombaton végre valahára érkeznek az első kis látogatóink, Alexáék, aztán pedig folyamatosan, szünet nélkül lesz itt valaki otthonról 3 hétig, és utána is csak 1 max 2 hét szünet lesz, gyakorlatilag szeptember végéig. :) Jajj, nagyon izgalmas, már rettentően várok mindenkit. Csak gyógyuljak meg már végre, és legyen minden fasza meg rózsaszínfelhős továbbra is.